Ódry Árpád

(Bp., 1876. szept. 25.–Bp., 1937. ápr. 5.): színész, rendező. Apja Odry Lehel operaénekes volt. A SzAk elvégzése után 1898-tól Nagyváradon, 1899-ben Kolozsvárott, 1899–02-ben Debrecenben, 1902–03-ban Kassán, 1903–04-ben Temesvárott játszott, ill. rendezett. 1904-ben a Vígszínház, egy év múlva a Nemzeti Színház szerződtette, melynek 1912-től rend.-je, 1923-tól örökös tagja, 1931-től 1935-ig főrend.-je volt. 1918-ban a Fasor Kabaréban is színpadra lépett. 1917-ben a Fészek Művészklub ig.-ja. 1920–1922 között a Budapesti Színész Szövetség alelnöke, 1925-től a Színész Szövetség elnöke volt. 1926-ban a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottságának lett tagja. 1928-tól a Magyar Rádió dramaturgja és főrend.-je volt, 1929-ben a SzAk tanára, 1930-tól ig.-ja lett. Eredeti beszédhibáját leküzdve a tökéletességig fejlesztett beszédkultúrájával tűnt ki. Tanárként a tiszta és a kulturált beszédstílus átadásán fáradozott. Színészi stílusára jellemző, hogy a klasszikus szerepeket is realisztikusan, pátosz nélkül játszotta. 1927-ben Greguss-díjat kapott. F.Sz. Prospero (Sh.: A vihar); Lear király (Sh.); III. Richárd (Sh.); Bánk bán (Katona J.); Solness építőmester (Ibsen); Tartuffe (Molière); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); F.R. Ibsen: Hedda Gabler; Shaw: Tanner John házassága; Candida; Strindberg: Csöndes ház; Schiller: Don Carlos; Sh.: Téli rege. – Ir. Ignácz R.: Prospero szigetén (1960); Csillag I.: Ó. Á. (1982).