Őze Lajos
(Szentes, 1935. ápr. 27.–Bp., 1984. okt. 21.): színész. A SzAk elvégzése után, 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1959-től haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. Jellegzetes egyénisége, hangszíne kitűnően érvényesült intrikus szerepkörben a gúny, az irónia eszközével sokféle jellemet tudott teremteni. Tudatosan, belülről építkező alkat volt, számos karakterszerepében hiteles alakokat formált színpadon, filmen, tvj.-ban egyaránt. Kossuth-díjas (1990, posztumusz), Jászai Mari-díjas (1970), érdemes (1975) és kiváló művész (1984). F.Sz. Biberach, Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Néró (Feuchtwanger: Néró játszik); Apemantus (Sh.: Athéni Timon); Wang (Brecht: A szecsuáni jólélek); Malvolio (Sh.: Vízkereszt, vagy amit akartok); Peter Stockmann (Ibsen: A nép ellensége); II. Richárd (Sh.); Színész (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Thersites (Sh.: Troilus és Cressida); Corbaccio (Jonson: Volpone); Johann Wilhelm Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok). – Ir. Valachi A.: A színjátékos életei. A főszerepben: Ö. L. (1993).
ŐZE LAJOS – Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok)
