Pataky Kálmán

(Alsólendva, 1896. nov. 14.–Los Angeles, 1964. márc. 3.): énekes (tenor). Katonai akadémiát végzett, később énektanulmányokat folytatott. 1922-ben mutatkozott be az Operaházban a Mantuai herceg szerepében (Verdi: Rigoletto). 1922–26-ban az Operaház magánénekese, 1926-tól a bécsi Staatsoper tagja volt, de évente többször szerepelt Bp.-en. 1933-tól – az Operaház tiszteletbeli tagja, 1938–46-ban ismét magánénekese volt. Európa számos nagy operaszínpadán – Párizs, Milanó, London, Stockholm – vendégszerepelt. Több alkalommal fellépett Glyndebourne-ben – Fritz Busch vezényletével –, 1936-ban Salzburgban Florestanként – Beethoven: Fidelio – aratott emlékezetes sikert a Toscanini vezényelte előadáson. 1946-ban Dél-Amerikába költözött, és a Buenos Aires-i Teatro Colón tagja lett. Később Santiago de Chilében és Kaliforniában élt. A 20. sz. egyik legnagyobb Mozart tenorja volt. Tökéletes stílusismerete, muzikalitása, játékkultúrája predesztinálta a Mozart-hősök megformálására. Ideális Puccini-hős volt, de oratórium- és dalénekesként is az élvonalba tartozott. R. Strauss néhány dalát neki ajánlotta. F.Sz. Don Ottavio (Mozart: Don Giovanni); Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból); Rodolphe (Puccini: Bohémélet); Des Grieux (Puccini: Manon Lescaut); Alvaro (Verdi: A végzet hatalma); Alfréd (Verdi: Traviata); Cavaradossi (Puccini: Tosca); Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület); Radames (Verdi: Aida).

PATAKY KÁLMÁN – Lyonel (Flotow: Márta)