Pécsi Sándor

(Sajószentpéter, 1922. márc. 18.–Bp., 1972. nov. 4.): színész. Jogi tanulmányokat folytatott a bp.-i egyetemen, majd jegyzőgyakornokként, ill. a Hunnia Filmgyár rend.-gyakornokaként dolgozott. 1944-ben elvégezte a SzAk-t, pályáját Sátoraljaújhelyen és Szombathelyen kezdte. 1945 végén Miskolcra szerződött, 1946-tól a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színház tagja lett. 1948-tól korai haláláig a Madách Színház művésze volt. Pályája kezdetén elsősorban operettek és vj.-ok karakterszerepeiben tűnt fel, később vált érett jellemszínésszé. Alakításaira a bravúros beszédtechnika, az érzelemgazdagság, a tökéletes átélés és a derű volt jellemző. Képes volt robbanékony temperamentumát alárendelni a szerep szerinti követelményeknek. Számára a legfontosabb a drámai gondolat kifejezése volt. Színpadi fegyelmezettségének csúcsa Eddie Carbone megformálása volt Arthur Miller Pillantás a hídról c. darabjában. Művészetét 1951-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal, 1961-ben érdemes művész, 1968-ban kiváló művész kitüntetéssel ismerték el. F.Sz. Zsupán (ifj. J. Strauss: A cigánybáró); White (Steinbeck: Egerek és emberek); Tyetyerev, Percsihin (Gorkij: Kispolgárok); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi); Kardics (Móricz Zs.: Rokonok); Prozorov (Csehov: Három nővér); Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Scapin (Molière: Scapin furfangjai); Polgármester (Gogol: A revizor); Polonius (Sh.: Hamlet); Mitch (Williams: A vágy villamosa); Peacock (Brecht–Weill: Koldusopera); Hector Revalier (Müller P.: Szemenszedett igazság); Leonida Papagetto (Scarnicci–Tarabusi: Kaviár és lencse); Romulus (Dürrenmatt: A nagy Romulus); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Szorin (Csehov: Sirály). – Ir. Cserje Zs.: P. S. (1985).

PÉCSI SÁNDOR – Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely)