Pergő Celesztin; Petheő
(Oroszfája, 1784–Kolozsvár, 1858. aug. 4.): színész, színigazgató, színpadi szerző. Nagyenyedi és kolozsvári tanulmányok után 1810-ben lett színész. Erdélyben játszott 1824-ig, amikor az új miskolci színházban lépett fel. 1825-ben tagja volt a pozsonyi országgyűlési társ.-nak. Igazi vándorszínész, aki fellépett az ország minden jelentősebb színházi központjában. Legnagyobb sikereit Kolozsvárott, Nagyváradon és Marosvásárhelyen aratta. 1826–28-ban és 1831-ben felépett Pesten, 1835-ben a budai Várszínházban és 1839-ben a Pesti Magyar Színházban is. Több ízben volt ig. és rend. 1842-ben tervezetet készített az erdélyi m. színészet állandósítására, amely elveszett. Pályája végén 1848-tól ismét visszatért Kolozsvárra, ahol 1849-ben rövid ideig ig. volt és németül is játszott. Utolsó fellépése Kolozsvárott, 1856. márc. 29-én volt. Élete végén arisztokraták kegyelemkenyerére szorult. Pergő Celesztin volt a síró-éneklő, a romantikát megelőző színészi iskola legjellegzetesebb képviselője, aki kitűnő fizikai adottságaira – szálas termet, óriási orgánum – építette. Alakította a szerelmesek és a hősök egész sorát. Öregedése, elhízása egybeesett a patetikus, színfalhasogató előadásmód eltűnésével. A romantika árnyaltabb szenvedélyvilágát már nem tudta ábrázolni, ezért a Pesti Magyar Színház 1839-ben elhárította ajánlkozását. Dramatizálása A testvérgyilkos, m. nyelvre írta át Toldi Miklós c. Gleich Albert, der Bär c. vitézi játékát. Kedvelt szokása volt a közönséghez beszédeket intézni, ezek közül több megjelent nyomtatásban is. F.Sz. Moór Károly (Schiller: Haramiák); Hamlet (Sh.–Schröder); Fiesco (Schiller); Don Carlos (Schiller); Ferdinand (Schiller: Ármány és szerelem); Edgar (Sh.: Lear király); Clavigo (Goethe); Rolla (Kotzebue: A nap szüze); Zrínyi (Körner); Telegdi (Vörösmarty M.: Vérnász); Lábszíj (Nestroy: Lumpáci vagabundus); Quasimodo (Hugo–Birch–Pfeiffer: A Notre-Dame-i toronyőr). – Ir. Tóth L.: Rajz (1835. nov. 4.); Molnár Gy.: Világostól Világosig (Arad, 1881); Nekrológ (Kolozsvári Közlöny, 1858. nov. 21.); Fodor I.: P. C. (Marosszéki Füzetek 3., Marosvásárhely, 1936).