Pethes Imre

(Jászárokszállás, 1864. dec. 18.–Bp., 1924. nov. 14.): színész. A bp.-i egyetemen jogot, majd bölcsészetet tanult. 1890-ben elvégezte a SzAk-t. 1890–91-ben Győrött, 1891–92-ben Aradon, 1893–94-ben Szegeden, 1894–95-ben Debrecenben, 1895-től 1899-ig ismét Szegeden, 1899–1900-ban ismét Aradon, 1900–1902 között a buda–temesvári társ.-ban játszott. 1902-ben a Vígszínházhoz, 1903-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. 1923-tól a színház örökös tagja. 1918-tól 1924-ig a SzAk-n drámai és vj.-i gyakorlatot és beszédet tanított. Fiatal korában szerelmes- és bonviván-szerepekben lépett színpadra. Kiugró sikert aratott 1900-ban a Budai Színkörben, mint Cyrano. Pátoszmentes játékával a Nemzeti Színház modern stílusának egyik megalapítója lett. Egyik legjelentősebb Sh.-színészünk volt. Tiszta, erős beszéde, egyéni szerepértelmezése, visszafogott játéka főként klasszikus művekben érvényesült. F.Sz. Péter (Bródy S.: A dada); Ocskay László (Herczeg F.: Ocskay brigadéros); Rank doktor (Ibsen: Nóra); Vackor (Sh.: Szentivánéji álom); Petruchio (Sh.: A makrancos hölgy); Hamlet (Sh.); Tartuffe (Molière); Oswald (Ibsen: Kísértetek); Bánk, Petur, Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Lear (Sh.: Lear király); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája). F.R. Rostand: Cyrano de Bergerac; Vörösmarty M.: Czillei és a Hunyadiak; Schiller: Haramiák.

PETHES IMRE – Cyrano de Bergerac (Rostand)