Pethes Sándor

(Kassa, 1899. máj. 28.–Bp., 1981. jún. 29.): színész. A SzAk-t 1920-ban végezte el. 1916-tól az Apolló Kabaré, 1921–22-ben a Renaissance, 1922-től 1949-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Fellépett 1920-ban a Fővárosi Nyári Színkörben, 1922-ben az újpesti Blaha Lujza Színházban, 1924-ben a Sziget Színpadon és a Városi Színházban, 1927-ben és 1934-ben a Fővárosi Operett-, 1932-ben a Kamara Színházban is. Dénes Györggyel, de szólóban is gyakran szerepelt kabarékban; 1921-ben a Pódiumon, 1923-ban a Pesti, 1924-ben a Békeffi Kabaréban, 1924-ben, 1927-ben, 1932-ben az Andrássy úti Színházban, 1926-ban és 1928-ban a Terézkörúti Színpadon, 1930-ban a New York, 1931-ben a Komikusok, 1936-ban, 1945–48-ban a Pódium Kabaréban lépett fel. 1949-től 1954-ig az Ifjúsági, 1955–56-ban a Petőfi és Jókai, 1957–1959 között A Magyar Néphadsereg, 1960-tól 1981-ig a Vígszínház tagja volt. 1956-ban meghívta a Vidám Színpad, 1959-ben és 1974-ben az Irodalmi, 1960-ban és 1962-ben a Bartók Színpad is. 1935-től 1946-ig az Országos Színészegyesület színiiskolájában, 1949–50-ben a SzAk-n tanított színészmesterséget. Bohózatok, vj.-ok, színművek komikus szerepeiben tűnt ki eredeti karikírozó képességével, vérbő játékával. Számos filmben kapott szerepet. Érdemes (1954) és kiváló művész (1974). F.Sz. Pry Pál (Poole); Ösztövér (Sh.: Szentivánéji álom); Berreh (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); A forgalmista (Zilahy L.: Süt a nap); Pantalone (Goldoni: A hazug); Kapus (Sh.: Macbeth); Lisander (Molière: Kotnyelesek); Cérna szabó (Nestroy–Heltai J.: Lumpaciusz Vagabundusz); Ferenc császár (Rostand: A sasfiók); Após (Déry T.: Kedves bópeer...); Gál kapitány (Molnár F.: Üvegcipő).

PETHES SÁNDOR – Vidorov (Osztrovszkij: Erdő)