Petőfi Sándor

(Kiskőrös, 1823. jan. 1.–Fehéregyháza, 1849. júl. 31.): költő, színész, drámaíró és -fordító, kritikus. 1839-ben statiszta a Pesti Magyar Színházban, 1841-ben a Dunántúlon, 1842–43-ban Székesfehérvárott, Kecskeméten, 1843–44-ben Debrecenben és az Érmelléken volt vándorszínész. Álnevei: Rónai, Borostyán. 1844. okt. 12-én Egressy Gábor segítségével lépett fel a Nemzeti Színházban (Gémesi, Szigligeti E.: A szökött katona), de nem aratott sikert, ezzel véget is ért színészpályája. Több színészverset írt. Színészi képességeiről sok vita folyt, a gyenge fizikai adottságain felülemelkedni akaró romantikus színész típusa volt; példaképe Egressy Gábor. F.Sz. Bolond (Sh.: Lear király). 1844–45-ben a Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként színházi híreket és rövid kritikákat írt. Leghíresebb bírálata Egressy Gábor III. Richárd-alakításáról készült (Életképek, 1847. febr. 13.). Zöld Marci c. népszínművét (1845) a Nemzeti Színház elutasította, ezért elégette. Tigris és hiéna c. drámája megjelent 1847-ben, ősbemutatója Kolozsvárott volt 1883-ban. Caraffa-drámája (1848) töredékben maradt. Lefordította Sh. Coriolanusát (1848, bem. 1870). – Ir. Fekete S.: P., a segédszerkesztő (1958); Fekete S.: P., a vándorszínész (1969); Szigethy G.: Shakespeare-t olvasó P. (1979); Gerskovics A.: P. és a színház (1980).