Philippovits István

(Pétény, 1822. febr. 9.–Arad, 1885. márc. 3.): színész, énekes, színigazgató. Vagyonos családból származott. Kezdetben tanító volt, majd 1840-ben a Nemzeti Színház kardalosa lett. 1846-ban azonban már mint énekes színész, operaénekes vett részt a Szabó József által vezetett társ. itáliai vendégjátékán. Később Debrecenben, Aradon, Kolozsvárt, Kassán lépett fel. 1847-től már rendezett is. 1848-ban részt vett a szabadságharcban, majd Aradon kezdett újra játszani, hol később évtizedes működését díszpolgári oklevéllel tüntették ki. 1860-ban ott kezdett társigazgatásba Szabó József mellett. 1863-ig Aradon, két évadra Kassán és Győrött, végül 1867-től 1875-ig, nyolc éven át aradi színigazgató volt. Szabó Schneider József és Havi Mihály mellett ő volt a vidéki operajátszás harmadik legnagyobb alakja. Zenei és színpadi érzékét, amely rendezéseiben is megnyilvánult, mindenki nagyra becsülte. Eleinte tenorszerepekben jeleskedett, később a basszus-szerepekben is nagy sikert aratott. Végül népszínműénekesként lépett fel. 1880-ban Mosonyi Károlyhoz szerződött, akinél titkári feladatokat is ellátott. Első felesége Kőrösy Ferenc igazgató lánya, Mimi a kolozsvári Nemzeti Színház vezető színésznője volt. Lánya, Philippovits Borbála (Visz, 1838. nov. 29.–Beszterce, 1905. jan. 25.) Balogh Alajos felesége lett. F.Sz. Rigoletto (Verdi); Tell Vilmos (Rossini); Gáspár (Weber: Bűvös vadász); Carlo (Verdi: Ernani); Belizár (Donizetti); basszistaként: Mephisto (Gounod: Faust); Plumkett (Flotow: Márta); Raimund (Donizetti: Lammermoori Lucia); népszínműénekesként pl. Szigligeti E. műveiben: Kelendi (Pünkösti királynő); Gyuri (Cigány); Gyula (A nagyapó).

M.A. 1840–45: Nemzeti Színház; 1845: pesti német színház; 1845: Nagyvárad–Debrecen–Szeged; 1845–46: Kolozsvár; 1846–47: Pécs; 1847 ősze: Feleky Miklós; 1849–54: Arad; 1854–57: Kolozsvár; 1857–1860: Arad. Igazgatóként: 1860–63: Arad; 1863–65: Kassa; 1865–66: Győr; 1867–1875: Arad; 1875–78: állás nélkül volt; 1878–1883: Arad; 1883–84: Mosonyi; 1884: Temesvár; 1884–85: Mosonyi Károly (Zombor); 1885: Arad.