Pozsony színészete
a város német polgársága bizonyíthatóan 1439-től, de lehet, hogy már előbb is rendezett húsvéti passiójátékokat, egészen 1545-ig. Korán, már 1628-ban indult a jezsuiták iskolai színjátéka, amelyekhez a gimnáziumban 1663-ban hét színváltozásra alkalmas színpadot építettek, 1673-ban pedig a Salvator-templomot alakították át erre a célra. Ebben a keretben rendezett előadásokat Faludy Ferenc (1726: Thomas Pondo; 1761: Metastasio: Cyrus). Metastasio-műveket franciául, 1756–1764 között a Notre-Dame-apácák is bemutattak. – 1733-tól német vándorszínészek egyre rendszeresebben látogatták a várost. Először a Weitenhofban ütötték fel színpadukat, 1743-ban pedig Peter Mingotti olasz operákat játszó együttese emelt időszakos épületet. A kor híres igazgatói, Gertrude Bodenburg és Karl Wahr, utóbbi 1773–1779 között, játszottak korszerű műsort: Lessing-, Shakespeare-, Goethe-műveket. Utódaik, Emmanuel Schikaneder (1782–84), majd Christoph L. Seipp (1784–86) folytatták ezt a hagyományt. – A színjáték állandósításának céljával 1776-ban gr. Csáky György az ország első kőszínházát Városi Színházként építtette meg. Pozsonyban 1779-ben írta és adta ki Frendel István német nyelvű tervezetét egy magyar nemzeti színház létesítésére. Változást jelentett a város életében, hogy II. József rendeletileg 1783-ban Budára helyezte át a kormányhivatalokat. A színházművészet bázisait ezután elsősorban az ún. kastélyszínházak képezték: a Batthyányak nyári palotájában már 1767 óta működő színpad, majd 1785-től 1789-ig Nepomuk Erdődy gr. operaszínháza, amelyben a négy évad alatt 53 bemutatót tartottak. Az ott játszó egy.-ek alkalmanként a Városi Színházban is felléptek, melyet 1788–1814 között Pejachevich Károly gróf mint bérlő irányított. – Az első m. nyelvű előadásokat Fejér György (1766–1851) kezdeményezésére és vezetésével 1789–90-ben világi kispapok tartották a szeminárium épületében (1789: A tisztségre vágyók; 1790: A nevelők). Ezután azonban 1820-ig kellett várni, míg a hivatásos m. színészet elkezdhette alapozó munkáját. 1820-ban a Komáromi Játszó Társaság, Kilényi Dávid vezetésével adott műsort. Öt év múlva Balog Istvánnal az élén a Nemzeti Színjátszó Társaság következett (1825. szept.–dec.). 1833-ban a Dunántúli Színészi Társaság, melynek Komlóssy Ferenc volt az igazgatója, játszott itt jan.-tól máj.-ig. A Duna déli partján, Ligetfalu területén 1843-ban épített, fedetlen Nemzeti Színkör, amely 1900-ig állott fenn, fogadta Fekete Gábor együttesét. Ebben az évadban két német és egy m. társ. kínált szórakozást az országgyűlésre érkezett államférfiaknak. 1844-ben a Pesti Nemzeti Színház egy csoportja vendégeskedett a városban, 1847-ben pedig Kilényi tért vissza. A bukott szabadságharcot követően 1856-ig nem jöttek színészek a városba, s így a német színészet ismét megerősödött. 1856-ban azonban az Aradi Magyar Nemzeti Színésztársaság, Szabó Józseffel az élén kezdte újraalapozni a m. színjátszást. 1864-ig több vállalkozó próbálkozott, köztük Latabár Endre is, majd kis megszakításokkal 1873-ig ismét gyéren látogatták m. társ.-ok a várost. 1874. jan. 24-én „színi bizottság” alakult, amely a m. nyelvű színjátszás folyamatosságát szorgalmazta. Az egymást váltó színigazgatók (Bokody Antal, Follinusz János, Szilágyi Béla), még mindig csak a nyári idényben, de már évente megjelentek társ.-aikkal. Az újonnan épített színházépületet Krecsányi Ignác 1886. szept. 22-én Erkel Ferenc Bánk bánjával nyitotta meg, 1899-ig a Temesvár–Buda színikerület részeként. 1902-től, amikor Szendrey Mihály lett az ig., már teljes téli évadban játszhattak a magyarok. 1910–1920 között Polgár Károly volt az ig. – A csehszlovák hatalomátvétel után az épület mint Szlovák Nemzeti Színház működött tovább, bár a városban tovább folytak m. és német nyelvű előadások is. Faragó Ödön társ.-a azonban telente hetenként már csak két napot, és egyhónapos nyári évadot kapott. Ő 1926-ban búcsúzott a m. közönségtől. Ekkor két évre Iván Sándor vezette az egy.-t, majd 1929-től 1938. nov. 2-ig a cseh állampolgárságot szerzett Földes Dezső. A II. világháborútól kezdve megszűnt a pozsonyi m. színjátszás. 1956-tól viszont az anyaországi együttesek (Operaház, Nemzeti Színház, Vígszínház, Állami Bábszínház, Fővárosi Operettszínház, Katona József Színház, a győri Kisfaludy Színház, a Pécsi és Győri Balett) 1989-ig egyre nagyobb rendszerességgel látogatták a szlovák fővárost, többnyire a Nova Scena 1946-ban kialakított új színházépületében. – Ir. Heppner A.: A pozsonyi német színészet története a XVIII. században (Pozsony, 1910); Benyovszky K.: A pozsonyi magyar színészet története 1867-ig (Bratislava – Pozsony, 1928); Benyovszky K.: A szlovenszkói magyar színészet vázlatos története (Bratislava – Pozsony, 1933); Staud G.: Magyar kastélyszínházak (1963); Kováts M.: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (Bratislava, 1974).