Psota Irén

(Bp., 1929. márc. 28.– ): színésznő. Pályája elején Dávid Irén néven szerepelt. 1952-ben végzett a SzAk-n. 1952-től 1980-ig a Madách Színház, 1980-tól 1982-ig a Népszínház, 1982-től 1989-ig a Nemzeti Színház, 1989 óta ismét a Madách Színház tagja. Sokoldalú, nagy formátumú színésznő. Színészi skálája rendkívül széles. Nagy erővel jeleníti meg a tragikus hősnőket éppúgy, mint a zaklatott lelkű asszonyfigurákat vagy a szélsőségesen groteszk színpadi alakokat. A zenés színház világában is otthon van, ének- és tánctudása imponáló. Sanzonokat énekel és kabaréjelenetekben lép fel. Számos film-, tv- és rádiószerepet játszott el. Kossuth-díjas (1966), Jászai Mari-díjas (1959, 1962), érdemes (1976) és kiváló művész (1982). F.Sz. Mela (Zapolska: Dulszka asszony erkölcse); Kattrin (Brecht: Kurázsi mama); Ariel (Sh.: A vihar); Gruse (Brecht: A kaukázusi krétakör); Irma (Monnot–Breffort: Irma, te édes); Yerma (García Lorca); Polly (Brecht–Weill: Koldusopera); Elektra (Bornemisza P.: Magyar Elektra); Johanna (Shaw: Szent Johanna); Mrs. Dolly Levy (Herman: Hello Dolly); Vaszilisza (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Margit királyné (Sh.: III. Richárd); Serafina (Williams: Tetovált rózsa); Aase (Ibsen: Peer Gynt); Kurázsi mama (Brecht); Melitta (Hubay M.–Vas I.–Ránki Gy.: Egy szerelem három éjszakája); Vássza Zseleznova (Gorkij); Gertrud (Sh.: Hamlet); Pearce-né (Shaw: Pygmalion); Agata (Betti: Bűntény a kecskeszigeten); Margarida asszony (Athayde); Alvingné (Ibsen: Kísértetek); Sarah (Murrell–Wilson: Sarah, avagy a languszta sikolya); Mama (Fejes E.: Cserepes Margit házassága); Orbánné (Örkény I.: Macskajáték); Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Mutter (Tolcsvay L.–Müller P.–Bródy J.: Doktor Herz); Viktória (Péreli G.–Psota I.: Roncsderby); Schneider kisasszony (Kander–Ebb: Cabaret); Mama (Molnár F.: A testőr). Könyve: Szerelmeim, szerepeim és a szemtanúk (1988).

PSOTA IRÉN – Iokasté (Szophoklész: Oidipusz király)