Pálos György

(Bp., 1920. máj. 8.–Bp., 1970. jan. 3.): színész. 1940-ben végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját és a szegedi színház tagja lett. A háború után, 1948-ban lépett újra színpadra a Vígszínházban. 1949-től 1951-ig a Vidám Színpadon szerepelt. 1952-től haláláig A Magyar Néphadsereg Színházának, ill. a Vígszínháznak volt a művésze, de 1965-től szívbetegsége miatt már csak szinkron- és rádiószerepeket vállalt. Kifejező orgánuma, magasfokú játékkultúrája bármilyen szerep eljátszására alkalmassá tette. Zeneszerzéssel is foglalkozott: Priestley Ádám és Éva c. művéhez kísérőzenét szerzett. 1955-től filmezett és filmszínészként is nagy sikereket aratott. 1958-ban Jászai Mari-díjat, 1965-ben érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Dauphin (Shaw: Szent Johanna); Péter (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Napoleon (Tolsztoj–Piscator: Háború és béke); Faust (Goethe); Mátyás király (Heltai J.: A néma levente); Dániel (Thomas: Szegény Dániel).

PÁLOS GYÖRGY