Páger Antal

(Makó, 1899. jan. 29.–Bp., 1986. dec. 14.): színész. Műkedvelő előadáson tűnt fel. Pályáját vidéki társ.-oknál kezdte: 1919–1922 között Székesfehérvárott, 1922-től 1924-ig Kecskeméten, 1924–25-ben Pécsett, 1925–26-ban Nagyváradon, 1926-tól 1930-ig Szegeden játszott. 1931–32-ben az Andrássy úti Színházban, 1931–32-ben a Magyar Színházban, 1932-től 1937-ig a Belvárosi, 1937-ban a Művész Színházban szerepelt. 1934-ben a Magyar Színházban, 1936-ban a Budai Színkörben is fellépett. 1937–1939 között a Vígszínház tagja volt. Ezt követően szerepekre szerződött: 1939-ben a Nemzeti és a Belvárosi, 1941–42-ben az Andrássy, 1943-ban az Új Magyar Színházba. 1944 végén elhagyta Mo.-t. 1948-ban Argentínában telepedett le, ahol a 1948–1954 között a Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1956 szept.-ében visszatért Bp.-re. A Magyar Néphadsereg Színházának, ill. a Vígszínháznak volt a tagja. Páger Antal pályáját mint táncoskomikus kezdte, de legnagyobb sikereit drámai szerepekben aratta. Rekedtes hanggal, furcsa, szokatlan gesztusokkal, kivételes átélőképességgel formálta meg hőseit. Klasszikus művekben is bizonyított, de legszívesebben a m. drámák paraszti és népi eredetű figuráit bízták rá. Ezt a típust számos filmen is eljátszotta. Kitűnő epizódszerepeket is megformált. 1965-ben Kossuth-díjat, 1963-ban kiváló művész kitüntetést kapott. F.Sz.: Perdy D’Avencourt (Benatzky: Az esernyős király); Dauphin (Shaw: Szent Johanna); Liliom (Molnár F.); Bors István (Hunyady S.); Kántor János (Kodolányi J.: Földindulás); Karenin (Lev Tolsztoj–Horvai I.–Németh L.: Karenina Anna); Bódog (Szakonyi K.: Adáshiba); Csebutikin (Csehov: Három nővér); Eugeniusz (Mrożek: Tangó). – Ir. Molnár Gál P.: A Páger-ügy (1988).

PÁGER ANTAL –

PÁGER ANTAL – Kántor János (Kodolányi J.: Földindulás)