Rácz György

(Bp., 1911. okt. 6.– ): dramaturg, rendező, író, műfordító. A bp.-i egyetem bölcsészettudományi karát és a SzAk-n Hevesi Sándor rend.-i tanfolyamát látogatta (1931). Hevesi Sándor, Bárdos Artúr, Pünkösti Andor, Bálint Lajos, Horváth Árpád, Bécsben Max Reinhardt, Londonban Korda Sándor mellett folytatott magántanulmányokat. 1945–46-ban a Szabad, 1946–47-ben a Magyar Színház főrend.-je, 1947–48-ban a Nemzeti, 1949–50-ben a Bányász, 1950–51-ben a Honvéd Színház dramaturgja volt. 1951–52-ben a Fővárosi Vígszínház, 1960-ban a Tarka Színpad műv.-i vez.-jeként tevékenykedett. 1945-től 1971-ig a Magyar Rádióban rendezett, 1949–1956 között dramaturg-főrend. volt. Pódiumműsorokat is vezetett. 1947–48-ban az egyesületi iskola rend.-tanára volt. Számos műfajjal került kapcsolatba pályája során, s csaknem minden kísérletét siker koronázta. Verseket, novellákat, színműveket, színészportrékat is írt, és drámákat fordított. Érdemes művész (1971). F.R. Brecht–Weill: Koldusopera; Rácz Gy.: Játsszunk valami mást; Romhányi J.: Terefere a Strauss családról. Drámái: Életfogytiglan (1946); A préri ökle (1946); Csókot kérek (1959). Könyvei: Portré prózában c. sorozat (Bajor G., Bulla E., Makay M., Muráti L., Tőkés A., 1941); Magánvélemény színházügyben (1946); Mesterek árnyékában (visszaemlékezés, 1984).