Reszler István; Ressler

(Pest?, 1831. ?–Bp., 1874. júl. 13.): énekes (tenor), igazgató. 1846-ban még mint énekiskolai növendéket szerződtette a Nemzeti Színház. Csak rövid ideig maradt; Olaszországba utazott, hogy tovább tanuljon. 1850–51-ben, mint az olmützi színház tagja jött haza vendégszereplésre a Nemzeti Színházba. 1851 telétől Aradra szerződött Szabó Józsefhez. 1860-ban mint a Pécsi Színház ig.-ja nyáron Zágrábban próbált szerencsét. 1861-ben megkapta élete nagy lehetőségét, a Debreceni Színházat. Bőséges támogatással a legjobb társ.-ot szervezhette meg saját zenekarral. Operai előadásai országszerte híressé váltak. 1865-ben az új kőszínház igazgatását is elnyerte, de hiába alapozta meg Debrecenben az operajátszást, műértő közönsége nem lévén, a színház csődbe ment. 1866-ban Szilágyi Bélához szerződött társig.-nak, majd 1867-ben Kolozsvárra Fehérváry Antalhoz ment. Utolsó évei során még az István-téri Színházban és a Budai Színkörben lépett fel. F.Sz. Nemorino (Donizetti: Szerelmi bájital); Edgar (Donizetti: Lammermoori Lucia); Lyonel (Flotow: Márta).

M.A. 1851: Arad; 1852: Temesvár, Lugos, Nagybecskerek, Gyula; 1853: Pozsony; 1855–58: Arad és környéke; 1860: Pécs, Zágráb; 1861–66: Debrecen; 1873. okt.: István-téri Színház; 1874. nyár: Budai Színkör.