Réti József; Redl

(Ploeşti, 1925. júl. 8.–Bp., 1973. nov. 5.): énekes (tenor). Pályafutását a Honvéd Művészegyüttes szólistájaként kezdte. 1953-ban debütált az Operaházban, amelynek haláláig vezető magánénekese maradt. Kezdetben karakterszerepeket énekelt. Almaviva grófként (Rossini: A szevillai borbély) mutatkozott be lírai tenor szerepben. Legkiemelkedőbb alakításait Mozart-tenorként nyújtotta, és csaknem valamennyi Mozart-szerepet énekelte. A spinto szólamok közül Rodolphe (Puccini: Bohémélet); Edgar (Donizetti: Lammermoori Lucia), Des Grieux (Puccini: Manon Lescaut) tartozott a repertoárjába. 1964-től tanított a Zak-n, Rösler Endre utódaként. Biztos technikával, stílusismerettel, nagy kultúrával rendelkező énekesként az 1960–70-es évek legkeresettebb oratóriumszólistája volt. Bach passióinak felejthetetlen evangélistája. Rendszeresen fellépett Európa hangversenypódiumain és operaszínpadain. Tökéletes szövegmondása, töretlen hajlékonyságú magas regisztere, különleges fényű hangszíne a Cantata Profana (Bartók) tenorszólójának legavatottabb tolmácsolójává tette. Liszt Ferenc-díjas (1961), érdemes művész (1968). F.Sz. Don Ottavio (Mozart: Così fan tutte); Dávid (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Nemorino (Donizetti: Szerelmi bájital); Ory grófja (Rossini).

RÉTI JÓZSEF