Ráday Imre

(Bp., 1905. szept. 4.–Bp., 1983. márc. 12.): színész. Rózsahegyi Kálmán színésziskolájának elvégzése után, 1923-ban Székesfehérvárott kezdte pályáját. 1924-ben Kaposvárra szerződött, majd 1926–1929 között a berlini UFA filmgyár népszerű színésze volt. 1929-ben a Belvárosi Színházhoz került, 1930-tól a Magyar Színház tagja volt, de játszott a Vígszínházban is, amelynek 1935-től volt tagja. A zsidótörvény miatt 1939–1945 között ritkán léphetett színpadra. 1945–46-ban került a Nemzeti Színházhoz mint színész és rend., ugyanakkor a Népvarieté tagja is volt, majd 1950–51-ben a Pesti Színház és a Vidám Színház következett. 1951–53-ban játszott a Madách és A Magyar Néphadsereg Színházában is. 1957-től 1970-ig – nyugdíjazásáig – a József Attila Színház színésze és rend.-je volt. Nyugdíjazása után alkalmanként még fellépett, 1971-ben Szegeden, 1974–75-ben a Thália Színházban, 1980-ban a Pesti Színházban. 1950–1956 között a SzAk-n tanított. Fiatal amorózóként kezdte, későbbi alakításaiban temperamentumos férfierővel, franciás nagyvonalúsággal, finoman távolságtartó önkarikírozással aratott sikereket. Gyakran szerepelt a televízióban és a rádióban. Voltak önálló estjei is. 1959-ben érdemes művész, 1969-ben kiváló művész, 1967-ben Kazinczy-díjat kapott. F.Sz. Razumihin (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés); Csugunov (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Pali (Hunyady S.: Lovagias ügy); Des Prunelles (Sardou–Najac: Váljunk el!); Szilasi (Németh L.: Nagy család); Kardos (Zsolt B.: Erzsébetváros); Morell tiszteletes (Shaw: Candida). F.R. Wilde: Bunbury; Callegari: Megperzselt lányok.

RÁDAY IMRE – Kardos (Zsolt B.: Erzsébetváros)