Rákosi Jenő; Kremsner

(Acsád, 1842. nov. 12.–Bp., 1929. febr. 8.): színházigazgató, rendező, író, publicista. 1867-ben jogi tanulmányai befejeztével a Pesti Napló munkatársa lett. Ekkor magyarosította nevét Rákosira. 1869–1875 között a Reform c. lap szerk.-je, 1875–81-ben a Népszínház első ig.-ja. 1881-ben megindította a Budapesti Hírlapot. 1869-ben a Kisfaludy Társaság, 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1909-ben tiszteletbeli tagja lett. A színészet és színjátszás egész életében nagy szerepet játszott. Első írói sikerét is színművel, az 1866. okt. 14-én a Nemzeti Színházban előadott Aesopus c. vígjátékával érte el. Mint rend. kiváló drámai érzékkel, fantáziával, hozzáértéssel új színt, erőt tudott adni a daraboknak, sőt rendezés közbeni játékával mint színész nagy segítségére tudott lenni művészeinek. 1875-ben időszerűvé vált, hogy a nemzeti és klasszikus dráma színháza – Nemzeti Színház – mellett a nemzeti színjátszás, a népszínmű, s a kialakulóban levő m. operett külön otthonra leljen. Ennek az igénynek egyik fő hangoztatója volt, így őt bízták meg a Népszínház vezetésével. Darabjai: A szent korona varázsa (1867); Régi dal, régi gyűlölségről (1867); A szerelem iskolája (1874); Szép Ilonka (1881); Magdolna (1884); Endre és Johanna (1885). Fordításai: Sh.: Ahogy tetszik, Athéni Timon, Cymbeline, Felsült szerelmesek, Hamlet, VIII. Henrik király, Sok hűhó semmiért, Tévedések vígjátéka, A velencei kalmár; Sullivan: A mikádó; Planquette: A corneville-i harangok; Aiszkhülosz: Heten Théba ellen; ifj. J. Strauss: Indigó. – Ir. Süle A.: R. J. élete és munkássága (1930).