Ránki György

(Bp., 1907. okt. 30.–Bp., 1992. máj. 22.): zeneszerző. Tanulmányait 1926-tól 1930-ig a Zak zeneszerzés tanszakán végezte Kodály Zoltán növendékeként. 1919-től komponált, népzenei tanulmányokat folytatott a Néprajzi Múzeumban. 1948–49-ben Párizsban és Londonban élt. Ének- és zenekari művek, dalok, kamaraművek, népdalfeldolgozások mellett három operát, öt balettet, gyermekoperát, nyolc daljátékot, húsz színpadi kísérőzenét és több mint ötven filmzenét komponált. 1954-ben Kossuth-díjjal, 1952-ben és 1957-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki. Érdemes (1967) és kiváló művész (1988), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1987). F.M. Pomádé király új ruhája (opera, 1953–1972); Az ember tragédiája (opera, 1970); A holdbéli csónakos (opera, 1979); Pázmán lovag (balett, 1956); 1514 (balett, 1961); Cirkusz (balett, 1965); Varázsital (balett, 1975; Quo vadis (1979); Egy szerelem három éjszakája (musical, 1961); Muzsikus Péter (gyermekopera, 1962). – Ir. Barna I.: R. Gy. (1966).