Rátkai Márton

(Bp., 1881. nov. 18.–Bp., 1951. szept. 18.): színész. A SzAk-t 1903-ban végezte el. Pályáját a Magyar Színházban kezdte, de csakhamar Miskolcra szerződött. 1905. nov.-től 1920-ig Beöthy László színházainak tagja volt. 1911-ben a Budai Színkörben, 1915–16-ban a Télikertben, 1920-ban a Scala Színházban is fellépett. 1921–22-ben az USA-ban játszott. 1922–23-ban, 1925–1928 és 1930–1935 között a Király, 1923-ban, 1928–29-ben, 1934-ben, 1936-ban, 1939-ben, 1940–41-ben a Víg-, 1929–30-ban, 1936-ban a Városi, 1931-ben, 1935-ben, 1938-ban a Belvárosi, 1932-ben a Pesti, 1934-ben a Budapesti, 1935-ben az Andrássy úti, 1937–38-ban a Művész és az Erzsébetvárosi, 1938–1940 között a Royal Színházban, 1924-ben, 1929–1933 között a Budai Színkörben lépett színpadra. 1929-ben Bécsben a Theater an der Wienben vendégszerepelt. 1924-től a Budapesti Színészek Szövetségének alelnöke, 1933–39 között helyettes elnöke volt. 1941-től származása miatt nem kapott szerződést. 1945-től 1951-ig a Nemzeti Színház művésze. 1945-ben a Vidám Varieté, 1945–46-ban a Művész, 1946-ban a Béke, a Belvárosi és a Vígszínház is vendégszereplésre hívta. 1948-tól 1954-ig a SzAk-n színészmesterséget tanított. Kitűnő tánctudásával, akrobatikus mozgásával, karikírozó és jellemábrázoló képességével ideális táncoskomikus lett, de prózai művek jellemszerepeiben is érvényesült tehetsége. 1945 után több klasszikus mű komikus és tragikomikus szerepében volt sikere. 1949-ben Kossuth-díjat, 1950-ben érdemes, 1951-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.Sz. Metternich (Rostand: A sasfiók); Róth bácsi (Földes I.: Hivatalnok urak); Bolond (Sh.: Lear király); Zsupán (Kálmán I.: Marica grófnő); Bóni (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Mágnás Miska (Szirmai A.); Francia király (Kacsoh P.: János vitéz); Kosztyilev (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Orgon (Molière: Tartuffe); Visnyevszkij (Osztrovszkij: Jövedelmező állás); Sartorius (Shaw: Szerelmi házasság); Polgármester (Gogol: A revizor). – Ir. Szomory Gy.: R. M. (1988).

RÁTKAI MÁRTON – Doge (Sh.: Othello)