Simándy József

(Kistarcsa, 1916. szept. 18.– ): énekes (tenor). Tanulmányait magánúton kezdte Posszert Emília magániskolájában, majd 1943–45-ben a Zak-n folytatta. 1940–1945 között az Operaház kórusában énekelt, 1945–47-ben a Szegedi Nemzeti Színházban szólótenor volt, ahol 1946-ban mutatkozott be Don José (Bizet: Carmen) szerepében. 1947-től az Operaház magánénekese, amelynek 1990-ben örökös tagja lett. 1956–60-ban a müncheni Staatsoper művésze, 1978–1986 között a Zak tanára. Végigénekelte szinte a teljes tenor repertoárt, Verdi műveiben éppúgy kimagaslót alakított, mint Wagner és Puccini operáiban v. a m. operákban. Rendkívül árnyalatgazdag előadóművész. Különleges fényű hangja tökéletesen kiegyenlített. Énektechnikája és egyéniségéből fakadó színészi játékának szuggesztivitása a hőstenor szerepkör egyik legkiválóbb énekesévé avatta. A II. világháborút követő időszakban az Operaház vezető énekese volt. Számos hanglemezfelvétele készült a Hungarotonnal, a Supraphonnal, a Deutsche Grammophongesellschafttal, gyakran szerepelt a rádióban és a televízióban. Európa jelentős operaházaiban és hangversenytermeiben aratott sikereket. Alakításai közül felejthetetlen Bánk bán (Erkel Ferenc) megformálása, és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának tolmácsolása. 1953-ban Kossuth-díjat, 1962-ben érdemes művész, 1964-ben kiváló művész címet, 1990-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat kapott. F.Sz. Radames (Verdi: Aida); Manrico (Verdi: A trubadúr); Carlos (Verdi); Don José (Bizet: Carmen); Don Cavaradossi (Puccini: Tosca); Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület); Canio (Leoncavallo: Bajazzók); Bánk bán (Erkel F.); Hunyadi László (Erkel F.); Walter (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok).

SIMÁNDY JÓZSEF