Simonyi Mária

(Szenic, 1888. dec. 4.–Bp., 1959. jún. 3.): színésznő. A SzAk-t 1910-ben végezte. 1911-ben a Kamarajátékok előadásain mutatkozott be. A Magyar Színház szerződtette, ahonnan 1912-ben néhány hónapra az Új Színpadhoz került. 1912–1914 között Kassán és Brassóban, majd 1919-ig a Magyar Színházban szerepelt. Ezt követően a Belvárosi Színház (1919–23, 1926–27), a Renaissance Színház (1923–26) tagja volt. 1926-ban Móricz Zsigmond felesége lett, s csak egy-egy szerepre szerződött a Magyar (1927, 1928), a Víg- (1928), a Belvárosi (1933, 1938), a Művész (1937) és az Új Magyar Színház (1943) bemutatóira. 1930–31-ben Erdélyben szerepelt. 1945 után a Belvárosi Színházban játszott. Intelligens játékkal, előkelő megjelenéssel, kifejező beszéddel, mély átéléssel formálta meg a modern nőalakokat. F.Sz. Katalin (Schnitzler: Az élet szava); Hattyúvér (Strindberg); Sophie (Rolland: A szerelem és halál játéka); Helén (Géraldy: Szeretni); Anna bárónő (Neumann: Oroszország); Eszter (Móricz Zs.: Úri muri); Higginsné (Shaw: Pygmalion). – Ir. Móricz L.: Kedves Mária! (1973).