Sinkovits Imre

(Bp., 1928. szept. 21.– ): színész. A SzAk-n 1951-ben kapott diplomát, és a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1958-tól 1963-ig a József Attila Színház tagja volt, majd visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol jelenleg is játszik. Gazdag hanganyaga, nagy modulálóképessége, mély átélése és szuggesztivitása a legjelentősebb Shakespeare-szerepek és a klasszikus m. drámák hősalakjainak újszerű és hiteles megformálására predesztinálják. Kitűnően alakít intrikus jellemeket, humora, megfigyelő- és karikírozóképessége legkiválóbb művészeink sorába emelte. Szerepköri korlátai nincsenek. Kiváló versmondó, számos filmben és tv-játékban szerepel. A Nemzeti Színház örökös tagja. Kossuth-díjas (1966), Jászai Mari-díjas (1955, 1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1974). F.Sz. Valér (Molière: A fösvény); Hyppolitos (Racine: Phaedra); Pavel (Gorkij: Az anya); Chapuis (Sartre: Főbelövendők klubja); A Föld szelleme, Rabszolga, Saint-Just, Elítélt, Udvaronc, Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Leone kapitány (Jonson: Volpone); O’Connor (Williams: Üvegfigurák); Macbeth (Sh.); Kent (Sh.: Lear király); Chance Wayne (Williams: Az ifjúság édes madara); Oresztész (Szophoklész: Oreszteia); Czillei (Vörösmarty M.: Czillei és a Hunyadiak); De Sade márki (Weiss: Marat/Sade); Mózes (Madách I.); Lőrinc barát (Sh.: Rómeó és Júlia); Bánk bán, Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Csák Máté (Madách I.–Keresztury D.: Csák végnapjai); Teleki László (Illyés Gy.: A különc); Perella (Illyés Gy.: Tiszták); Dózsa György (Illyés Gy.: Testvérek); VII. Gergely (Németh L.); Bétisz (Sütő A.: A szuzai menyegző); Bódi Vencel (Sütő A.: Advent a Hargitán); Gergely Péter (Márai S.: A kassai polgárok).

SINKOVITS IMRE – Bódi Vencel (Sütő András: Advent a Hargitán)