Solymossy Elek; Sipos

(Tövis, 1847. jan. 25.–Bp., 1914. jan. 3.): színész, rendező, színigazgató. 1867 telén Szabadkán, Hubay Gusztávnál lépett először színpadra, majd a budai Népszínházhoz szerződött. Molnár György bukása után Makóra ment. 1873-ban sikertelenül igazgatással próbálkozott (Losonc, Rozsnyó). 1874 végén ő vezette az István téri Színházat. 1875-ben tagja lett a megnyíló pesti Népszínháznak, s közel három évtizeden át játszott itt. 1905. dec. 16.-án lépett fel utoljára. Komoly és érzelmes, fiatal és idős, komikus és operettszerepeket egyaránt kitűnően alakított. Foglalkozott irodalommal is; társadalmi, politikai problémákkal. 1881-ben átvette a Bártfai P. Antal által alapított Gyakorló Színésziskola irányítását. 1886-ban Magyar Dalcsarnok néven mulatót alapított. Mikor 1908-ban nyugalomba ment, Debrecenben alapított színiiskolát. Elméleti tanulmányokat végzett, majd tapasztalatait tankönyvben rögzítette: A színészet tanítása (1896). F.M. Színésznapló (1912–13); A vidéki magyar színészet reformja (1875). F.Sz. Cabriolo (Offenbach: A trapezunti hercegnő); Larivandière (Lecocq: Angot asszony lánya); Van Ostebal (Jonas: A háromcsőrű kacsa); Lőrinc (Tóth E.: A tolonc); Pietro (Suppé: Boccaccio); Henry (Planquette: A corneville-i harangok).

M.A. 1870: Makó, nyár: Miskolc; 1870–71: Szabadka; 1871: Munkács, Ungvár, Buda, Máramarossziget, Szabadka, Pécs; 1872: Nagykanizsa, István tér. Igazgatóként: 1873: Losonc, Rozsnyó; 1874: Pozsony, István téri Színház; 1874–75: Temesvár, Szeged; 1887: vidéki körút; 1888. május: Budai Színkör; 1889: Polgár Béla.