Somló István

(Szolnok, 1902. máj. 8.–Bp., 1971. ápr. 5.): színész, rendező, színházigazgató. A SzAk-ról 1923-ban Bárdos Artúr a Renaissance Színházhoz szerződtette. 1924-ben a Belvárosi, majd 1926-ban a Vígszínház tagja lett. A háború alatt nem szerepelhetett. 1945-ben a Vígszínházban az első darabot ő rendezte, majd 1948–49-ben Tolnay Klárival és Benkő Gyulával a színház ig.-ja volt. 1949–1951 között a Belvárosi, 1951-től 1959-ig a Nemzeti Színházban játszott. 1959–1962 között újra a Vígszínház ig.-ja volt, majd nyugdíjba vonult. Elegáns megjelenésű, intellektuális színész volt, aki könnyed gesztusaival és ragyogó beszédtechnikájával uralkodott szerepein, de a mély drámaiság sem volt idegen művészetétől. Az ún. „vígszínházi stílus” jelentős képviselője volt. Több filmben játszott, a Rádióban rendezett és szerepelt. Szakírói munkássága jelentős. 1928–31-ben a Színészújság és a Népszava munkatársa volt. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956-ban érdemes művész, 1962-ben kiváló művész lett. F.Sz. Az író (Szép E.: Háromlevelű lóhere); Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Albert herceg (Molnár F.: A hattyú); Coole felügyelő (Priestley: Váratlan vendég); Aulich Lajos (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Praed (Shaw: Warrenné mestersége); Higgins (Shaw: Pygmalion); Jules Palotin (Sartre: Főbelövendék klubja); Gordon (O’Neill: Különös közjáték). F.R. Gorkij: Éjjeli menedékhely. Könyvei: Színészek, szerepek (1957); Színészek, rendezők (1965); Kor- és pályatársak (1968).

SOMLÓ ISTVÁN – Albert herceg
(Molnár F.: A hattyú)