Somogyvári Rudolf

(Bp., 1916. nov. 30.–Bp., 1976. szept. 27.): színész. 1937-ben az Országos Színészegyesület Színészképző iskolájának elvégzése után a Magyar Színházhoz került. 1939-ben Szegedre szerződött, majd az Andrássy úti Színház tagja lett. 1945–1949 között hadifogsága alatt katonaszínházat szervezett. 1949-től a Vidám, az Úttörő és a Petőfi Színház tagja. 1960-tól a szolnoki Szigligeti Színház, 1963-tól a Thália Színház, 1969-től haláláig a Vígszínház művésze volt. Számos filmben nyújtott sikeres alakítást. Kezdetben markáns, elegáns megjelenése miatt fiatal hősöket alakított, később egyre inkább karakterszerepekben tűnt ki tudatos szerepformálással, kulturált játékmodorával. Sajátos, fátyolos hangja metsző élességgel is meg tudott szólalni. Érzéke volt a finom iróniához, a gúnyos jellemzéshez. Elmélyült intellektuális alakításait kiváló ritmusérzékkel tette szuggesztívan hatásossá. Jászai Mari-díjas (1956, 1968). F.Sz. Sándorka (Zilahy L.: A szűz és a gödölye); Baradlay Jenő (Jókai M.–Földes M.: A kőszívű ember fiai); Don Carlos (Schiller); A sasfiók (Rostand); II. Richárd (Sh.); Almády (Molnár F.: Játék a kastélyban); Középső hajótörött (Mrożek: Nyílt tengeren); Cecil Lewis (O’Neill: Eljő a jeges).

SOMOGYVÁRI RUDOLF – Don Jose Duaso Y Latre
(Buero Vallejo: Az értelem álmai)