Staud Géza dr.

(Mocsonok, 1906. ápr. 17.–Bp., 1988. ápr. 4.): színháztörténész, az irodalomtudomány doktora. Egyetemi tanulmányait Bp.-en és Párizsban végezte. Oklevelet szerzett Hevesi Sándor rend.-i tanfolyamán, szerkesztette A Színpad c. folyóiratot, 1941–1944 között a Madách Színház dramaturgja volt. 1945–1948 között a Színház c. hetilap szerk.-je, 1946-tól 1950-ig a SzAk-n irodalmat és színházi jogot tanított. 1954-től nyugdíjazásáig az Országos Színháztörténeti Múzeum, ill. a Színháztudományi Intézet főmunkatársa és a Gondolat Könyvkiadó szerk.-je volt. Rendkívül gazdag szakirodalmi tevékenysége mellett számos színházi kritikája és aktuális színházi vonatkozású cikke jelent meg folyóiratokban és napilapokban. Egyetlen szépirodalmi műve: Pestről Budára c. önéletrajzi ihletésű regénye. Szakmunkáinak száma 70, ezek közül önálló mű 40, szerkesztő v. társszerző 30 munkánál. Sajtó alá rendezte Fáy András színházi tanulmányait, Déryné leveleit, Kelemen László naplóját, Bajor Gizihez írott levelek gyűjteményét, Hevesi Sándor dramaturgiai tanulmányait. A Színházi Kislexikon főszerkesztője volt (1969). F.M. Az orientalizmus a magyar romantikában (1931); Dramaturgiai vázlatok (1940); Színháztudományi alapkérdések (1940); Aristoteles dramaturgiája (1941); A magyar színháztörténet forrásai I–III. (1962); Színház és közönség (1963); Magyar kastélyszínházak I–III. (1964); A rendezés titkai (1967); A színfalak között (1967); Magyar színháztörténeti bibliográfia I–II. (1975); Adelstheater in Ungarn (Wien, 1977); Les décors du théatre des jésuites à Sopron (Róma, 1977); Az iskolai színjátékok Magyarországon (1981).