Stéger Xavér Ferenc

(Szentendre, 1824. dec. 2.–Szentendre, 1911. márc. 1.): énekes (tenor). Gyógyszerésznek készült. A színi pályát a zágrábi operatársulatban kezdte Stazics néven, ahol 1846-ban Edgarként (Donizetti: Lammermoori Lucia) – később is sikeres szerepében – mutatkozott be. Bécsben, majd újra Zágrábban énekelt, a Nemzeti Színházban 1848. aug. 19-én, mint V. László (Erkel F.: Hunyadi László) lépett fel először. 1852-ig a repertoár hőstenor szerepeinek európai színvonalú megszólaltatója volt. Ezután Prágába, Bécsbe, Darmstadtba szerződött. 1859–60-ban ismét a Nemzeti Színházban énekelt. Bejárta Európát, nagy sikert aratva Pozsony, Utrecht, Kolozsvár, Nagyszeben, Zágráb, Mainz, London, Itália, 1864-ben Spanyolország operaszínpadain. 1859-ben a pesti német színház bérletét is megpályázta, de visszalépett. 1873–74-ben 20 év után még egyszer szerződött a Nemzeti Színházhoz. Hangja már elvesztette régi fényét, de technikája és előadóművészete segítségével még felejthetetlen alakításokat nyújtott. Ezután végleg visszavonult a színpadtól. Széles repertoárjában a hőstenor- és bel canto-szerepek egyaránt helyet kaptak, csaknem valamennyi Erkel-opera főszerepét elénekelte. Háromkötetes naplója fontos kordokumentum. F.Sz. János (Meyerbeer: Próféta); Ernani (Verdi); Hunyadi László, Bánk bán (Erkel F.); Manrico (Verdi: A trubadúr); Wilhelm Meister (Thomas: Mignon); Tannhäuser (Wagner). – Ir. Fabó B.: Erkel énekese (Erkel emlékkönyv, 1910).

STÉGER XAVÉR FERENC (Domenico Peduzzi olajfestménye)