Sugár Károly; Storbeck
(Bp., 1882. nov. 2.–Bp., 1936. júl. 30.): színész. Középiskoláit Temesvárott végezte. 1901-ben lépett először színpadra Fekete Béla társ.-ában, majd hatévi vándorszínészkedés után a SzAk hallgatója lett. Vándorlása idején, de kezdetben a SzAk-n is a Konkoly Károly nevet használta. 1909-ben kapta meg diplomáját. Tóth Imre a Nemzeti Színházhoz szerződtette epizód- és jellemszínésznek. Az I. világháborúban fogságba esett. 1918-ban Ambrus Zoltán ismét a Nemzeti Színházhoz hívta. 1922–23-ban a Renaissance Színházban szerepelt, majd 1923-tól haláláig újra a Nemzeti Színház tagja volt. Gyakran fellépett még a Városi és a Király Színház színpadán is. A legnagyobb m. epizodisták egyike volt. Különösen a groteszk, züllött alakok, félkegyelműek megformálásával hozott új színt a Nemzeti Színház játékába. Pálmay Ilka színésziskolájában drámai gyakorlatot, dramaturgiát és irodalomtörténetet tanított. 1922-ben Greguss-díjjal tüntették ki. F.Sz. Don Quijote (Lengyel M.: Sancho Panza királysága); Wulkow (Hauptmann: A bunda); Caliban (Sh.: A vihar); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Harpagon (Molière: A fösvény); Mendoza (Shaw: Tanner John házassága); Palóc (Herczeg F.: Ocskay brigadéros). – Ir. Reményi L.: S. K. (1937); Kovács T.: S. K. (adattár, 1957).
SUGÁR KÁROLY – Az öreg Huhn (Hauptmann: És Pippa táncol...)
