Sütő Irén

(Pesterzsébet, 1926. máj. 16.–Bp., 1991. okt. 20.): színésznő. A SzAk-n 1955-ben kapott oklevelet, majd a József Attila Színházhoz szerződött. 1957-től 1962-ig a Vígszínház tagja volt, 1962-től haláláig a Thália Színházban játszott. A Reflektor Színpad alapítója és művészeti vezetője 1978–1990 között. Elismert és sikeres versmondó volt. Több alkalommal önálló estet is rendezett. Megjelenése és hangja elsősorban a nagy tragikai szerepekre predesztinálta – Elektra, Iphigeneia –, de ezeket csak a rádióban játszhatta el. Nemesen szép, tiszta beszéde mind a színpadon, mind rádióbeli alakításainak egyik fontos eszköze volt. Egy időben pantomimmel is kísérletezett Gera Zoltán társaságában. Több filmben és tv-játékban is szerepelt. Érdemes művész (1979). F.Sz. Nelli (Barta L.: Szerelem); Fanny (Shaw: Fanny első színdarabja); Lilla (Csokonai V. M.: Tempefői); Mater Krisztina (Diderot–Didier–Rullier: Az apáca); Katharina (Sartre: Az ördög és a jóisten); Fiore (Th. Mann: Fiorenza); Gizi Gézáné (Örkény I.: Tóték); Akárki anyja (Hofmannsthal: Akárki); Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Jászai Mari (Kellér A.–Békeffy I.–Kazimir K.: Bal négyes páholy); Vučetič: Búcsúvacsora (monodráma, előadó, fordító).

SÜTŐ IRÉN – Akárki anyja (Hofmannsthal: Akárki)