Svéd Sándor

(Bp., 1906. máj. 28.–Bp., 1979. jún. 9.): énekes (bariton). Énektanulmányait Olaszországban két európai hírű énekmester – Mario Sammarco, Riccardo Stracciari – irányításával végezte. 1928-ban mutatkozott be az Operaházban Silvio (Leoncavallo: Bajazzók) szerepében. 1928–1936 között az Operaház magánénekese volt, közben 1931-ben sikerrel vendégszerepelt Bécsben. 1936-tól a bécsi Staatsoper állandó tagja, 1940–1950 között a New York-i Metropolitan magánénekese volt, de számos alkalommal lépett fel vendégként a milánói Scalában is. 1950–57-ben ismét az Operaház magánénekese, 1957-től az európai és az amerikai operaházak ünnepelt vendége. 1957–66-ban évente többször is fellépett Bp.-en. Korának egyik legjelentősebb baritonjaként elsősorban Verdi-operákban aratott kimagasló sikereket. Kossuth-díjas (1952), kiváló művész (1951). F.Sz. Luna gróf (Verdi: A trubadúr); Rigoletto (Verdi); Jago (Verdi: Otello); Amonasro (Verdi: Aida); Posa márki (Verdi: Don Carlos); Germont (Verdi: Traviata); Wolfram von Eschenbach (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Telramund (Wagner: Lohengrin); Tell Vilmos (Rossini); Escamillo (Bizet: Carmen).

SVÉD SÁNDOR – Don Giovanni (Mozart)