Schodelné Klein Rozália

(Kolozsvár, 1811. szept. 29.–Nyáregyháza, 1854. szept. 29.): énekesnő (szoprán). Magyar szülők házasságon kívül született gyermeke. Klein János zenész felesége fogadta örökbe. A kolozsvári zenedében tanult énekelni, majd Schodel János képezte tovább a hangját, és 1826-ban feleségül vette. Pozsonyba költöztek. Schodelné Klein Rozália ott debütált 1829-ben Agáta (Weber: A bűvös vadász) szerepében. Ezután Bécsben színészmesterséget tanult. 1833-tól a Kärtnerthor Theater, később a Josephstädter Theater tagjaként, német színpadokon aratott sikereket. 1837-ben egyaránt vendégszerepelt Pesten a német és a m. nyelvű társ.-oknál. 1838-ban a Pesti Magyar Színház szerződtette, ahonnan a részben általa kirobbantott „operaháború” miatt távoznia kellett. 1841–42-ben Hannoverben, Mainzban, Kölnben és a londoni Covent Gardenben énekelt. 1843. aug.-ban Bartay András ig. visszahívta a Hunyadi László bem.-jára, melyben Szilágyi Erzsébet szerepét Erkel Ferenc neki komponálta, akárcsak ezt megelőzően a Báthory Mária címszerepét is. Ettől az időtől kezdve tért át a lírai és koloratúr szerepkörről a drámai szoprán szerepekre. 1848-ban mint Norma (Bellini), majd 1849-ben mint Lady Macbeth (Verdi: Macbeth) búcsúzott a pesti közönségtől, követve élettársát, Nyáry Pált annak nyáregyházi birtokára. Kivételes hangterjedelmével, technikai és mesterségbeli tudásával az első szakszerűen képzett, európai színvonalat képviselő énekesnő volt Mo.-on. F.Sz. Rómeó (Bellini: Montecchi és Capuletti párt); Norina (Donizetti: Szerelmi bájital); Abigail (Verdi: Nabucco); Lucrezia Borgia (Donizetti); Donna Anna (Mozart: Don Giovanni); Leonóra (Beethoven: Fidelio). – Ir. Benyovszky K.: Sch. R., az első magyar „dalnoknő” (Pozsony, 1927).

SCHODELNÉ KLEIN ROZÁLIA – Báthory Mária (Erkel F.)