szabadkőműves színészek Magyarországon
a hazai szabadkőművességre vonatkozó iratok a kiegyezés utáni időkből származnak, és az Országos Levéltárban találhatók. Az első legitim szabadkőműves páholyokat a hazatérő emigráns forradalmárok, Türr István, Klapka György, Pulszky Ferenc és társaik szervezték meg. Hazánkban a szabadkőműves mozgalom a kiegyezés után annyira elterjedt, hogy a századforduló körül 126 páholyban már mintegy tizenháromezer tag működött. Az első m. nyelvű Corvin Mátyás-páholyban 1877-ben már közel húsz nemzeti színházi színész és operaénekes állt főmesterük, Paulay Ede irányítása alatt. Ebben, és a belőle kivált Rumboldt-, Könyves Kálmán-, Demokrácia-páholyban volt még további 75 színművész és színházi munkatárs. Harminchárom a Nemzeti Színházból, köztük pl. br. Podmaniczky Frigyes intendáns is. Az azóta eltelt évszázad nevesebb szabadkőműves színészei, színházi emberei voltak: Abonyi Géza, Benedek József, Bercsényi Béla, Beregi Oszkár, Császár Imre, Dénes György, Feleky Miklós, Gabányi Árpád, Gál Gyula, Góth Sándor, Halmi Ferenc, Hegedűs Gyula, Horváth Zoltán, Kürti József, ifj. Lendvay Márton, Mihályfi Károly, Náday Ferenc, Nagy Endre, Nagy Imre, Ráthonyi Ákos, Szerdahelyi Kálmán, Szigeti Imre, Tamássy József, Tapolczai Dezső, Törzs Jenő, Vízvári Gyula. Az operaénekesek közül: Beck Vilmos, Ellinger József, Hajós Zsigmond, Kálmán Oszkár, Maleczky Oszkár, Odry Lehel, Ormai Ferenc, Székely Mihály, Tallián János. A színiigazgatók-pedagógusok közül: Ditrói Mór, Feld Zsigmond, Káldy Gyula, Krecsányi Ignác, Mándoky Béla, Miklóssy Gyula, Paulay Ede, Sebestyén Géza, Somló Sándor, Váradi Antal. További színházi vezetők és zeneszerzők: Ábrányi Emil, Ágai Adolf, Bárdos Artúr, Galamb Sándor, Gellért Lajos, Gerő Károly, Heltai Jenő, Hevesi József, Incze Henrik, Janovics Jenő, Márkus Dezső, Nádasdy Kálmán, br. Podmaniczky Frigyes, Serly Lajos, Széchy Ferenc, Sztojanovits Jenő, Thury Zoltán, Verő György, Zerkovitz Béla – végül Telepy Károly festőművész. – Ir. Paulay L.: Paulay Ede és színházi kortársai szabadkőműves működése (Színháztudományi Szemle, 24. szám, 1987); L. Nagy Zs.: Szabadkőművesek (1988).