Szász Károly, ifj.; Szemerjei Szász

(Nagyenyed, 1829. jún. 15.–Bp., 1905. okt. 15.): esztéta, drámaíró, műfordító. Középiskolái elvégzése után 1848-ban a pesti egyetemen tanult. A szabadságharcban katonai szolgálatba állt; bujkálása alatt nevelősködött. 1851-ben hittudományi vizsgát tett. Egyévi tanári működés után 1854-től 1869-ig református lelkész volt. Ezután képviselő, minisztériumi tisztviselő lett. Egyházi pályája csúcsán, 1884-ben a dunamelléki egyházkerület püspökévé választották. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja; 1892-ben elnöke, 1898-ban az I. osztály elnöke. Sokoldalú munkássága a színház világára is kiterjedt: drámákat írt és nyolc-nyolc Shakespeare-, ill. Molière-művet fordított le (Othello, Téli rege, A vihar, Macbeth, Antonius és Cleopatra, Rómeó és Júlia, II. Richárd király, VIII. Henrik király; ill. A mizantróp, A férjek iskolája, A nők iskolája, A nők iskolájának bírálata, A póruljárt negédesek, Sganarelle, Pourceaugnac úr, Kénytelen házasság). Madách Imre Az ember tragédiája c. művéről ő írta az első értékelő elemzést (Győr, 1869). Foglalkozott a színház elméleti kérdéseivel is: A versszavalás elméleti és gyakorlati kézikönyve (1862); A tragikai felfogásról (akadémiai székfoglaló, 1870); A francia klasszikus drámáról (1880); Schiller. Élet és jellemrajz (1887). F.M. Heródes (1867); Fráter György (1869); Mátyás király (1879); Bölcs Salamon (1889).