Szathmáry Árpád, id. jobbateleki

(Pest, 1847–Bp., 1901. okt. 7.): színész, rendező. Színészcsaládban született, édesapja Szathmáry Dániel, édesanyja Farkas Lujza volt. Első felnőttkori szerződése 1862-ben Latabár Endre társulatához kötötte. Sokáig mint kórista működött, majd tehetsége egyre jobban kibontakozott; így vált előbb a vidéki – Arad, Debrecen, majd Kolozsvár –, később a fővárosi színészet – Népszínház, Vígszínház – egyik legkiválóbb tagjává. Igaz humorral töltötte meg szerepeit, és nagy hatást tudott elérni hős- és jellemszínészként is. Kitűnő operett- és népszínműénekesnek tartották. Az 1870-es évek közepétől mint operett- és népszínműrendező is működött. Élete utolsó két évében a Vígszínház tagja volt. Sokat tett a színészekért; 1887-től a Színészegyesület központi igazgatóságának fővárosi, majd vidéki tagja; a felvételi bizottság és a fegyelmi bíróság bírája lett. Első felesége Patika Hermin, második felesége Hunyady Margit színésznő volt. F.Sz. Szegfű Tivadar (Szigligeti E.: A mama); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Borgé (Augier: Cavarletné); Gábry (Csiky G.: Cecil házassága); Zuboly (Sh.: Szentivánéji álom); Tricoche (Meilhac–Halévy: Tricoche és Cacolet); Zsiga, cigány (Szigligeti E.: Cigány); Gonosz Pista (Tóth E.: A falu rossza); Gelecséri (Csepreghy F.: Sárga csikó); Keszeg Mihály (Lukácsy: A vereshajú); Gyarmathy János (Almási: A tót leány).

M.A. 1862: Latabár Endre; 1864–65: Kétszery József; 1869–70: Arady Gerő; 1870–71: Sztupa Andor; 1871–72: Szathmáry Károly; 1872–73: Latabár Endre; 1873–74: Sztupa Andor; 1874–75: Arady Gerő; 1875–77: Debrecen; 1877–78: Temesváry Lajos; 1878–81: Nagyvárad–Debrecen; 1881–83: Nagyvárad–Arad; 1883–84: Nagy Vince; 1884–85: Mosonyi Károly; 1886–1888: Népszínház; 1888–94: Kolozsvár; 1894–97: Krecsányi Ignác; 1987–99: Komjáthy János; 1899-től: Vígszínház.