Szathmáry Károly, jobbateleki

(Sátoraljaújhely, 1835. dec. 2.–Szentendre, 1916. jan. 21.): színész, igazgató, rendező. Színész családból származott (apja: Szathmáry Dániel, édesanyja: Szathmáryné Farkas Lujza). Első szerződése 1849. okt.-től Latabár Endréhez Kecskemétre kötötte. Vidéki vándorévek közben, 1862. ápr. 1-jétől 1864. okt.-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Először 1866-ban próbálkozott művezetéssel Marosvásárhelyen, Szilágyi Béla társulatánál, majd őket 1867. júl.-ban elhagyta, és Erzsébetvároson igazgatásba kezdett. Többszöri kudarca ellenére egy-egy évre újból és újból megpróbálkozott a színházvezetéssel. 1892-ben búcsúzott a hivatásos színjátszástól, de azután is foglalkozott a színházzal: 1898 telén Székesfehérvárt lépett fel; 1909-ben műkedvelőket irányított Szentendrén (?), „Olyan színészcsaládból származott, ahol tradíció volt naggyá lenni”. Nyugdíjasként Régi szép idők (Bp., 1896) c. alatt kiadta emlékeit. Írt színművet is: Bem apó hadjárata. F.Sz. Jean (Mèlesville-Duveyrier: A szép molnárnő); Regényes (Degré A.: Rendkívüli előadás); Órmódi Asztolf (Szigligeti E.: Csikós); Vermond (Varin-Delaporte: Rosszul őrzött leányok); Miska (Szigeti I.: A kísértet); Kupf (Tóth K.: A király házasodik).

M.A. 1849–1851: Latabár Endre; 1851–53: Kolozsvár; 1853: Havi–Szabó; 1855–57: Lángh Boldizsár, Hetényi József, Molnár György; 1857: Debrecen, Nagyvárad; 1857–58: Lángh Boldizsár; 1859: Buday; 1859–61: Szabó József; 1860–61: Nagyvárad, Arad; 1861–62: Latabár Endre; 1862–64: Nemzeti Színház; 1865: Follinus János; 1865–66: Hubay Gusztáv; 1866: Szilágyi Béla; 1867–68: Hubay Gusztáv; 1870: Szegedy Mihály; Budai Népszínház; 1872–73: Mosonyi Károly; 1874: Kecskemét; 1875: Sepsiszentgyörgy; 1875–76: Szeged; 1876–77: Debrecen, Budai Nyári Színkör; 1878–79: Mándoky Béla; 1879–80: Sztupa Andor; 1881–82: Károlyi Lajos; 1882–83: Csóka Sándor; 1884: Jáni János; 1885–86: Miklós Gyula; 1886–87: Gerőffy Andor; 1887–88: Nagy Vince; 1888–89: Völgyi György; 1889–90: Bokodyné; 1890–91: Szigethy Jenő. Igazgatóként is működött: 1867: Erzsébetváros; 1870–74: Nyíregyháza, Sárospatak, Miskolc, Nagykálló, Gálszécs, Sárospatak, Beregszász, Sátoraljaújhely, Szatmár, Szolnok, Törökszentmiklós, Mezőtúr, Gyula; 1877: Marosvásárhely; 1880: Budai Nyári Színkör; 1884–85: Pancsova, Törökbecse, Kula; 1891: Kőbánya, Vác, Nagybánya, Szinyérváralja, Nagyszalonta, Dés, Zilah.