Szatmár színészete
az iskolai színjátszás korai adata, hogy Szegedi Lőrinc rektor 1575-ben Theophaniá-jának megírását szatmári gyülekezete komédiajátszó igényével indokolta. A 17. sz. közepétől 1771-ig a jezsuiták ápolták a színjátszó hagyományt. 1790-ben Móricz György kis társ.-a tartott három előadást m. nyelven. A rendszeres hivatásos játék 1814-ben kezdődött. A Debrecenből jövő egy. lépett fel, majd 1815-től Balog István önálló társ.-a adott műsort. A következő évtizedekben a színészek a Fehér ház fogadóban, a Csizmadia-színben, az ún. Jeney-csűrben és a Kotró-kertben léptek fel. 1833-ban Keszy József Kisfaludy Károly Kemény Simon c. vitézi játékát adta elő. Hubay Gusztáv 1836-os egy.-ének Arany János is tagja volt. Prielle Kornélia pedig, még gyermekként, 1841-ben a Kotró-kertben lépett föl először. 1845-ben a város Friedl János terveit mellékelve kért színházépítési engedélyt, majd 1848. jan. 22-én meg is nyitották a színházat Tóth István és Döme Lajos ig.-k együttesével, id. Lendvay Márton felléptével. A szabadságharc után 1857–58-ban Molnár György látogatta meg először a várost. 1870-ben Alexandru Ferenţiu a román nyelvű műkedvelés korai szorgalmazója Szatmárról köszöntötte lelkesen a román nemzeti színház felépítéséhez szükséges pénzalap gyűjtését. A régi színházépület elavulása miatt a város újat építtetett, melyet 1892. jan. 14-én helyi műkedvelők előadásával adták át a közönségnek. Ekkor Szatmár bekapcsolódott az Országos Színikerületi rendszerbe. A két világháború közti időről, a kolozsvári Nemzeti Színház vendégjátékait kivéve, nem maradt adat, mert 1944-ben bombatalálat érte a színházat, a magántárs.-ok iratanyaga pedig elveszett. 1922–1924 között tartottak néhány román nyelvű előadást is. A front elvonulása után már 1944. nov.-ben hetente kétszer kezdtek előadásokat tartani az Iparos-otthonban, ill. a Cecil Teremben. 1945. jan.-tól Hegedűs Miklós kistárs.-a játszott itt. Bár 1947-ben Teatrul Constantin Nottara Satu Mare néven új intézményt alapítottak, az 1948-as országos színházi működési szabályzat a m. és a román egy.-t is megszüntette. Ezután nyolc évig csak alkalmi fellépésekre kerülhetett sor. 1956-ban azonban, az 1953-ban szervezett nagybányai Állami Színház m. tagozata Szatmárra költözött, s az 1958–59-es évadtól kezdve Harag György irányítása alatt értékes művészi munka alakult ki; első nagy sikerként a Hamlet előadása Csiky Andrással a címszerepben. Az épület ekkor a szatmári Állami Magyar Színház nevet kapta. Az igazgatást Csiky András vette át, a rendezés feladatait Kovács Ferenc. 1966-ban renoválták az épületet, 1968-ban pedig román tagozattal bővült az együttes. Ettől kezdve Északi Színház – Teatrul de Nord – lett az intézmény neve. Az ig.-i munkakört ekkor 1979-ig Ács Lajos látta el. Rövid ideig két hivatalnokig. következett, hogy 1982-től kezdve a román tagozat vezetője töltse be az állást. A m. tagozat vezetője 1987-től kezdve Parászka Miklós. Az ig.-cserék és a nemzedékcsere, meg az utóbbi években felgyorsult változások ellenére az egy. tartja kivívott rangját és újítani is képes volt. 1992-ben a Sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokviumon több díjat nyertek Örkény István Kulcskeresők c. tragikomédiájának előadásával.