Szatmári István

(Bp., 1925. júl. 30.–Bp., 1988. dec. 28.): színész. A SzAk-t 1946-ban végezte el, és utána a Nemzeti Színház szerződtette. 1947-től 1949-ig a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1949–51-ben ismét a Nemzeti Színházban játszott, míg 1951-ben átszerződött A Magyar Néphadsereg Színházához, ill. a Vígszínházhoz, melynek haláláig tagja volt. Fanyar humorával, pompás karikírozó képességével számos epizódszerepben nyújtott sikeres alakítást. A Mestersége színész c. tv-sorozatban 11 színésztársával készített bemutató riportot. Színészekről, színészemlékeiről hangulatos cikksorozata jelent meg a Film, Színház, Muzsika hasábjain. Érdemes művész (1988). F.Sz. Ottó (Katona J.: Bánk bán); Bulanov (Osztrovszkij: Erdő); Deske (Mesterházi L.: Pesti emberek); Loby (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása); Wagner (Goethe: Faust); Lehmann kapitány (Szigligeti E.: II. Rákóczi Ferenc fogsága); Vinnie (Simon: Furcsa pár); Orvos (Williams: A vágy villamosa); Charley (Miller: Az ügynök halála); Salvator (Zerkovitz B.: Csókos asszony); A doktor (Vitrac: Viktor, vagy a gyerekuralom). Könyve: A kis csillag is csillag (1989).

SZATMÁRI ISTVÁN – Finache (Feydeau: Bolha a fülbe)