Szeged színészete
a város már 1719-ben színházalapítási jogot kapott a királytól, de a megvalósításig még hosszú idő telt el. A piaristák iskolai színjátéka 1722-ben kezdődött. Innen nőtt ki Dugonics András drámaírói munkássága. 1800-ban Kelemen László társ.-a két ízben is játszott Szegeden. Máj.-ban a felsővárosi templomban, nov.-ben pedig a városháza emeletén lévő teremben. 1803-ban Wesselényi báró kolozsvári egy.-e lépett színre. Ők mutatták be Vedres István vízmérnök A haza szeretete, avagy nemes Szeged városának a töröktől való elvétele c. vitézi játékát. 1806–07-ben Ernyi Mihály vezetésével játszott egy társ. 1805-től meglehetős rendszerességgel német egy.-ek is megfordultak a városban (L. Probst, Fr. Duny, Joh. Metzger, Carl Slavich, Alois Schätzl); 1815-ben pedig Joachim Vuić szerb nyelvű előadásokat tartott. Az egyre erősödő magyar nyelvű színjátszást Láng Ádám János, Kilényi Dávid, Wándza Mihály, Abday Sándor egy.-ei képviselték. A régi játszóhely már 1823 óta tűzveszélyesnek minősült. Ezért 1840-ben a város vezetősége állandó színház építését, ill. saját társ. szervezését fontolgatta. Ez utóbbit Komlóssy József, aki 1840–41-ben már hat hónapos évadot tarthatott – s közben vendégként Lendvay Márton és Egressy Gábor is eljátszotta Hamlet szerepét – vállalta volna. 1843-tól Latabár Endre társ.-a tért vissza több ízben. 1847-ben azonban a termet le kellett bontani. Ettől kezdve az egy.-ek nyári színkörökben (Hét Pacsirta-kert: új-szegedi sétatéri színkör), ill. a felsővárosi társalkodó egylet épületében léphettek csak fel. Az abszolutizmus idején volt a leghosszabb német évad: 1852-ben Leopold Lederer társ.-a tizenegy hónapon át játszott. A város ugyanekkor részvénytársasági formában próbálta megteremteni egy állandó színházépület gazdasági alapjait, de nem jutott eredményre. Új színkört épített viszont Havi Mihály a Kisdedóvó telke mellett, melyet később az alapterülethez csatoltak, a későbbi Színház utcában. Erre a város 15 éves működési engedélyt adott. A 60-as években Molnár György, Láng Boldizsár, Latabár Endre és Kocsisovszky Jusztin társ.-ai látogatták Szegedet. 1869-től egyre folyamatosabbá vált Aradi Gerő színig.-sága: így pl. 1876-tól 1883-ig, majd 1885-től 1889-ig ő vezette a színházat. Közben jelentős lépések történtek az állandó színház létesítésére. 1878-ban ezzel a céllal szervezték meg a Szegedi Színügyi Egyletet. Az 1879-es szegedi nagy árvíz utáni újjáépítés szerencsére, gyorsította a folyamatot. 1881-ben a Fellner–Helmer-cég ajánlatát fogadták el. 1882-ben letették az alapkövet, 1883. okt. 14-én pedig megnyílt a reprezentatív új színház. 1885. ápr. 22-én ugyan teljesen kiégett, de újjáépítve 1886. szept. 29-től már újra játszhattak benne. A 19. sz. utolsó évtizedében, majd 1908-ig Makó Lajos, Krecsányi Ignác és Janovics Jenő dr. igazgatta a színházat. Az 1908–1919 közötti évtizedben Almássy Endre biztosította a színházi működés folyamatosságát. 1918–19-ben átmenetileg Színésztanács vette át az irányítást, rövid időre Juhász Gyula közreműködésével. 1920–1923 között Palágyi Lajos igazgatása következett, majd három évig Andor Zsigmond vezette a színházat. 1926-tól 1931-ig, különböző műv.-i vezetőkkel városi felügyelettel működött a színház. A gazdasági világválság nyomán rövid időre konzorciumot alakított a társ. Sziklai Jenő igazgatása (1933–1939) a konszolidálódó állapotokat jelezte. Ez idő tájt kezdeményezték a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Miután a stagione-rendszer itt sem vált be, a háborús években Kardoss Géza, majd Bánky Róbert vezette a társ.-ot. 1943-ban Török Emil vezetésével önálló operaegy. alakult. A szovjet csapatok érkezése után 1944. nov. 3-tól konzorciális alapon dr. Baranyi János karmester vezetésével indultak meg az előadások. 1945 márc.-ától Lehotay Árpád vette át a drámai részleg irányítását. Ekkor azonban a város kezdeményezésére már megindult a tárgyalás a szegedi Városi Színház állami kezelésbe vételére. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium aug. 18-i előterjesztése alapján a Minisztertanács aug. 29-én döntött és Szegedi Nemzeti Színház néven létrehozta az ország harmadik nemzeti színházát. Szept. 1-jei hatállyal Lehotay Árpádot és Vaszy Viktort – utóbbit mint zenei műv.-i igazgatót – három esztendőre kinevezte. A város használatra engedte át a tulajdonát képező épületet, biztosította a fűtést és a világítást és vállalta a költségvetési hiány 20%-ának a megtérítését. – Ir. Szmollény N.: A szegedi magyar nemzeti színészet százéves története (Szeged, 1906); Lugosi D.: A szegedi színészet vázlatos története (Szeged, 1929); Lugosi D.: A piaristák szegedi drámajátékai (Szeged, 1930); ifj. Horváth I.: Örök színház (1942); Osváth B.: Képek a szegedi színészet történetéből (Szeged, 1956); Kálmán L.: A szegedi színház 1918–19-ben (Szeged, 1959); Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban, 1–3. (1989–1990); Szegedi Nemzeti Színház, 1883–1986 (szerk. Nikolényi I., Szeged, 1986).