Székely László

(Bp., 1932. okt. 2.– ): díszlettervező. A bp.-i Iparművészeti Főiskola díszlettervezői szakán végezte tanulmányait, 1961-ben diplomázott. Első szerződése az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szólt. Innen 1965-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol hat évadot töltött. 1971-ben a szolnoki Szigligeti, majd 1979-ben a Nemzeti Színház tervezőművésze lett. 1983-ban a bp.-i Katona József Színház társ.-ához szerződött, ahol 1990-ig működött. 1990-ben újból a Nemzeti Színház tagja lett. Vendégtervezőként több más fővárosi és vidéki színháznak is tervezett, a kilencvenes évek elején a Bp.-i Kamaraszínháznál is működött. Művészetére sok vezető színházi műhely – gyakran hosszabb ideig is – számított, szabadtéri színpadoknak szintén dolgozott. 1978-tól a bp.-i Képzőművészeti Főiskola díszlet- és jelmeztervezési tanszékén tanít. Tervezőművészetére, drámai térépítkezésére az alapos stílus- és drámatörténeti ismeretek, elemző készség, biztos ízlés, a modern színpadtechnika eszközeinek alkotó felhasználása, a világítási effektusok gondos kidolgozása, a térelemekkel, bútorokkal, kellékekkel, színekkel való kifejező erejű kombinációk jellemzők. Jászai Mari-díjas (1973), érdemes művész (1984). F.T. Mozart: A varázsfuvola; Molière: Képzelt beteg, Versailles-i rögtönzés, Dandin György; Ciprian: Gácsérfej; Csehov: Három nővér; Örkény I.: Kulcskeresők; Sh.: Athéni Timon; Füst M.: Boldogtalanok; Büchner: Danton halála; Sh.: Troilus és Cressida, Coriolanus; Krleža: Galícia; Flotow: Márta. – Ir. Bőgel J.–Jánosa L.: Scenographia Hungarica (1983).