Székesfehérvár színészete
a városban a 18. sz. folyamán állandóan volt jezsuita iskolai színjáték. 1790-ben a Hadi és Más Nevezetes Történetek jó színházi bázisnak véli Székesfehérvárt. A pesti társ. már 1813-ban és 1814-ben tartott előadásokat, melyek sikerén felbuzdulva a város vezetősége 1815-ben 15 tagú nemzeti színjátszó társaság felállítását tervezte. 1818 okt.-ében megyei irányítás mellett, amelyet Kolozsváry Pál főszolgabíró mint főig. képviselt, Éder György, majd Horváth József műv.-i vezetésével megindult a rendszeres színjátszás a Pelikán-fogadó nagytermében. 1818. okt. 11-én tartották a nyitó előadást. Az egy. ettől kezdve rendszeresen látogatta Komáromot, Tatát, Győrt, Pápát és Pestet. Ők vitték sikerre Kisfaludy Károly vitézi játékait: híres bemutatójuk volt A tatárok Magyarországon, az Ilka, a Szécsi Mária, Kemény Simon vagy 1821-ben az Iréne. A tagok között volt Déryné, Kántorné, Kőszeghy Alajos. A társ. vezetését hosszabb időre Komlóssy Ferenc vette át. 1824-ben az egy. függetlenedett a megyétől. 1825 utolsó negyedévében Pozsonyban vendégszerepelt. 1827-ben az Erdélyi Énekes Társaság látogatta meg a várost. 1831-től Kisfaludy Sándor irányításával megalakult a Dunántúli Színjátszó Társaság, amely 1836-ig szélesebb körű színi kerületet próbált megszervezni, Balatonfüredet is bevonva. Az 1840-es években a jónevű középméretű társ. főként Komáromot és Győrt látogatta. A szabadságharc után 1862-ben kezdődött el az a mozgalom, amely állandó színházépület megteremtését tűzte ki céljául. A telek megszerzése után Szögyén-Marich László főispán vette kézbe az ügyet: 1872-ben letették a Koch–Skalnitzky építészeti iroda tervei szerint építendő színház alapkövét. Két év múlva, 1874. aug. 22-én Katona József Bánk bán c. művével nyílt meg a színház. A Prológot Jókai Mór írta és Laborfalvi Róza mondta el. 1875-től 1881-ig Károlyi Lajos, ezután pedig Jakab Lajos társ.-a látta el előadásokkal a várost. Többször vendégszerepelt itt ekkoriban Jászai Mari; ő játszotta az 1884-es helyi bemutatón Az ember tragédiája Éva szerepét. 1896-ban a város vette át a megyétől a színház üzemeltetését. Ekkor hosszú időn át Szalkay Lajos volt a városban megforduló társ.-ok igazgatója. 1899-ben az épület fennállásának 25. évfordulóján ismét a Bánk bán került színre; ezúttal Márkus Emma, Pálffy György, Újházi Ede játszották a főbb szerepeket. A város színészetének 100. évfordulóját ünnepelve kapta meg az épület 1913-ban a Vörösmarty Színház nevet. 1915-től Fodor Oszkár volt a színház ig.-ja. Őt a húszas években Faragó Sándor, Deák Ferenc, Szentiványi Béla társ.-ai követték. 1929-ben Alapi Nándor Országos Kamara Színháza is fellépett. A harmincas években Székesfehérvár is a kerületi rendszer része volt. A II. világháború utolsó két évében, 1942–44-ben Szűcs László volt az ig. 1944. dec. 26-án, a város ostromakor, a színház teljesen leégett. 1945. júl.-ban Sarkadi Aladár kabaréegy.-e a mozi helyiségében tartotta az első előadást. 1946-ban a Székesfehérvári Torna Club székházának nagytermében alakítottak ki színpadot, udvarán pedig nyári játszási lehetőséget. Ezután az ún. István-teremben játszott 1948-ban Homokay Pál, 1949-ben pedig Juhász János társ.-a. 1952 febr.-jában úgy alakították át az István-termet, hogy Városi Színház – Városi Kultúrház lett belőle. Ebben az épületben a győri Kisfaludy Színház kezdett vendégszerepelni, majd 1956-ig a Déryné Színház látogatta rendszeresen a várost. Egyre gyakrabban jelentek meg fővárosi produkciók is. Hosszabb előkészületek után 1962. nov. 7-én végre megnyílhatott az újjáépített Vörösmarty Színház, a bp.-i Nemzeti Színház Csongor és Tünde-előadásával. Ettől kezdve az épület mintegy egy évtizeden át kizárólagos módon befogadó színházként működött. Kivételt jelentett, amikor a város fennállásának ezeréves jubileuma alkalmával ősbemutatóként kerülhetett színre Gyurkovics Tibor A döntés c. darabja. Az adminisztratív vezetés ezekben az években Radványi László, ill. Szalay Vilmos kezében volt, aki 1983-ban ment nyugdíjba. Ekkor lényeges szervezeti változás következett be. Az új vezető, Péterffy Attila helyet biztosított a Magyar Filmgyártó Vállalat színészegy.-ének, amely ettől kezdve fokozódó rendszerességgel mutatott be alkalmilag összeállított egy.-ekkel produkciókat. 1985-től a művészi vezetést Bujtor István vette át. Mivel a bemutatók után vendégjátékokat is lebonyolítottak, olyan szériákra is lehetőségük nyílt, mint Steinbeck: Egerek és emberek 65, ill. Williams: A vágy villamosa 75 előadására. 1986-tól szoros együttműködést alakítottak ki a Tatabánya központtal rendelkező Komárom Megyei Játékszínnel. Azóta évente 3–6 önálló bemutatót tartanak; a sikeres előadásokat repertoáron tartják. – Ir. Lauschmann Gy.: A székesfejérvári színészet múltja (Székesfehérvár, 1899); Cenner M.: Magyar színészet Székesfehérvárott és Fejér megyében (Székesfehérvár, 1972); Szabó L.: Színházépület nélkül... 1–5. (Fejér Megyei Hírlap, 1975. aug. 19–24.).
VÖRÖSMARTY SZÍNHÁZ Székesfehérvár
