Szendrő József

(Bp., 1914. aug. 18.–Bp., 1971. okt. 22.): színész, rendező, színházigazgató. 1937-ben a SzAk elvégzése után a Nemzeti Színház művésze volt. 1938-ban Miskolcra szerződött, 1947-től 1949-ig ismét a Nemzeti Színház tagja. 1949-től három éven át a Pécsi Nemzeti Színház ig.-ja, 1952-től A Magyar Néphadsereg Színházának a tagja. 1955-ben a József Attila Színház alapító vezetője, 1956–57-ben A Magyar Néphadsereg Színházának főrend.-je, 1958-tól a debreceni Csokonai Színház ig.-ja volt. 1960-tól a Szegedi Nemzeti Színház főrend.-je, 1963-tól egy évadra a Petőfi Színház, 1964-től 1966-ig a Fővárosi Operettszínház színésze, rend.-je, 1966-tól haláláig a Nemzeti Színház színésze volt. Termete, jellegzetes orgánuma kitűnően érvényesült karakterszerepekben. Sokoldalú, igazi színházi szakember volt. Több darabot fordított. Pályámról c. életrajzi írásait a Fim Színház Muzsika c. hetilap jelentette meg (1959). Jászai Mari-díjas (1970). F.Sz. Jegor Bulicsov (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek); Böffen Tóbiás (Sh.: Vízkereszt, vagy amit akartok); Volpone (Jonson). F.R. Rostand: Cyrano; Osztrovszkij: Erdő; Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek; Sh.: Rómeó és Júlia; Csiky G.: A nagymama. Ford.: Osztrovszkij: Erdő; L. Zorin: Varsói melódia.

SZENDRŐ JÓZSEF – Weintraub (Kodolányi J.: Földindulás)