Szentimrei Jenő

(Arad, 1891. dec. 14.–Csucsa, 1959. szept. 2.): költő, író, kritikus, színháztörténész, színházigazgató. Első színjátékát huszonnégy éves korában írta, majd szavalókórusokat szervezett az 1920–30-as években. A Csáki bíró lánya c. népballada feldolgozását betanította a kalotaszegi műkedvelőknek, és több erdélyi várost keresett fel az előadással, amelyet bemutatott Bp.-en is. 1945–1949 között a kolozsvári Állami Magyar Színház ig.-ja volt. 1948-tól 1959-ig, haláláig a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, ill. a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára volt. Ig.-ként törekedett a klasszikus értékek és hagyományok megőrzésére, de az új színházi irányzatokat is támogatta. Számos színháztörténeti vonatkozású cikket és néhány könyvet írt. F.M. Szentgyörgyi István élete és művészete (Kolozsvár, 1955); Vallomások (Marosvásárhely, 1956); Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen (1957). Drámái: Petőfi visszatér (Kolozsvár, 1915); Siratóban (komédia, Kolozsvár, 1930); Csáki bíró lánya (Kolozsvár, 1936).