Szentpál Olga

(Bp., 1895. dec. 14.–Bp., 1968. okt. 31.): mozgásművésznő, koreográfus, pedagógus és szakíró. A Zak-n zongoraművész diplomát szerzett, a helleraui Dalcroze-iskolában pedig 1917-ben kapta meg a ritmikus gimnasztika oktatására feljogosító diplomáját. A Dalcroze-módszert a Nemzeti Zenedében és a SzAk-n, valamint 1919-ben megnyíló saját iskolájában terjesztette, s fejlesztette tovább önálló testképző rendszerré. Iskolájának legtehetségesebb növendékeiből alakult meg 1926-ban a Szentpál Tánccsoport, s ettől kezdve Szentpál Olga már nem lépett színpadra, hanem kizárólag kor.-i és pedagógiai munkával foglalkozott. A mozgásművészet 1951-es hivatalos elítélésekor, ill. betiltása miatt ő is felhagyott korábbi művészeti tevékenységével, s az ÁBI történelmi társastánc tanára lett, majd a néptáncok gyűjtésének és elemzésének módszereit is kidolgozta. F.K: Medvetánc (1923); Júlia szépleány (1930); Nagyvárosi szimfónia (1932); Magyar halottas (1936); Mária lányok (1938). Könyvei, tanulmányai: Tánc, a mozgásművészet könyve (Rabinovszky M.-val, 1928); A csárdás (1954); A magyar néptánc formai elemzése (1961). – Ir. L. Merényi Zs.: Sz. O. munkássága (Tánctudományi Tanulmányok, 1978/79); Mozdulatművészet (1993).

SZENTPÁL OLGA