Szentpétery Zsigmond

(Rohod, 1798. júl. 31.–Pest, 1858. dec. 13): színész, rendező. A református papnak szánt Szentpétery Zsigmond 1815-ben lett színész. A legrangosabb vándortárs.-ok tagja volt. Már 1819-ben felvigyázó Kilényi Dávid egy.-énél. 1823-ban meghívást kapott Kolozsvárra, onnan 1827-ben tért vissza a turnézó társ.-tal Mo.-ra. 1829–1835 között a kassai társ. tagja, 1833-tól ig.-ja. Sikeres vendégjáték után 1835–37-ben a budai Várszínházban játszott. 1837-től a Pesti Magyar, majd a Nemzeti Színház alapító tagja. 1843–1856 között rendezett is. 1840–1849-ben és 1852-től a drámabíráló bizottság tagja. Utolsó fellépése 1957. márc. 9-én volt. Pályáját hősszerelmesként kezdte, majd hangja csökkenésével az 1830-as évektől mindinkább a kedélyes apa szerepkörére váltott át. Legnagyobb sikereit is ilyen szerepekben aratta. Rend.-ként elsősorban vj.-okat és népszínműveket állított színpadra, példányait az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára őrzi. F.Sz. Posa márki (Schiller: Don Carlos); Bohó Misi (Schröder); Zrínyi (Körner); Stibor (Kisfaludy K.); Baltafy (Kisfaludy K.: A kérők); Falstaff (Sh.: IV. Henrik); Menenius Agrippa (Sh.: Coriolanus); Gloster (Sh.: Lear király); Petur, Mikhál (Katona J.: Bánk bán); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Schmidt Krisztián (Obernyik K.: Örökség); Zsiga (Szigligeti E.: A cigány); Nyúzó (Eötvös J.–Szigeti J.: Viola). – Ir. Szigligeti E.: Magyar színészek életrajzai (1878.)