Szép Ernő

(Huszt, 1884. jún. 30.–Bp., 1953. okt. 2.): író, színpadi szerző, publicista. 19 éves korában hírlapíró lett Bp.-en. Versekkel, novellákkal jelentkezett. 1907-től kabarédalai, egyfelvonásosai, jelenetei népszerűek voltak. Első színművét 1913-ban a Nemzeti Színház mutatta be, majd a Belvárosi Színház, Renaissance Színház, Vígszínház, Pesti Színház játszotta darabjait. Életművét végigkísérte színházi lapokban megjelenő publicisztikája (Színházi Élet, Színház, Fényszóró). Több drámát fordított. Drámái: Az egyszeri királyfi (1913); Kávécsarnok (1917); Május (1918); Patika (1919); Vőlegény (1922); Lila ákác (1923); Azra (1930); Aranyóra (1931); Háromlevelű lóhere (1937). Fordításai: Verneuil: Imádom (1924); Galsworthy: Úriemberek (1920); Bernard: Jónás, Juci, János (1929). – Ir. Purcsi Barna Gy.: Sz. E. (1984).