szerepkör

a színész, énekes alkatának, belső és külső tulajdonságainak leginkább megfelelő szerepek típuscsoportja. A szerepkörök eredete a commedia dell’arte állandó alakjaira (tipi fissi) vezethető vissza. A játékkonvenció állandósulásával a 18–19. sz.-ban teljesedett ki a szerepkörök rendszere. A szerepkörök így állandó színpadi feladattá váltak, és bekerültek a színészek szerződésébe. Hatottak a korszak drámairodalmának alakformálására is. A szerepkör-rendszer könnyítette a nagy bemutatószámok teljesítését, mert a színészi eszköztár rutinszerű használatának lehetéségét biztosította, a színjátszás fejlődésével megjelenő igénynek, a romantika átlényegülő (az önmaga fizikai korlátain túllépő) színészideáljának azonban már nem felelhetett meg, s gyakorlatilag modorossággá merevedett. A szerepkörök fellazítását tehát a romantikus átlényegülő színész – pl. Egressy Gábor – kezdte, a folyamat a 20. sz.-ban a modern lélektan hatására felgyorsult. A modern prózai színjátszás már nem ragaszkodik a szerepkörökhöz, bár a szereposztásnál továbbra is figyelembe veszik a színész alkati adottságait. Így a szerepkörök elsősorban az operett-, ill. operaszínpadokon maradtak fenn, ahol a hangi, mozgáskészségbeli adottságok továbbra is erősen meghatározzák az eljátszható szerepek körét. Az egyes színészek pályáján az alkati, életkori változásoknak megfelelően kerül sor a szerepkörváltásra.