Szigethy Gábor

(Bp., 1942. szept. 29.– ): színháztörténész, rendező. 1967-ben diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–népművelés szakán. 1966–71-ben a Színháztudományi Intézet munkatársa, 1972–1976 között a Kritika c. folyóirat főszerkesztő-helyettese, 1976-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa. 1993-tól a veszprémi Petőfi Színház rend.-je. Tanulmányai a felvilágosodás és a reformkor irodalom-, színház- és művelődéstörténetét ölelik fel. Kiadta az általa szerkesztett Gondolkodó magyarok c. sorozatban Bajza József Szózat a pesti Magyar Színház ügyében c. röpiratát (1986), Móricz Zsigmond Shakespeare c. esszéjét (1986). Sajtó alá rendezte Vahot Imre válogatott színházi írásait, 1840–1848 (1981), Németh László–Latinovits Zoltán Győzelem c. rendezőpéldányát és komplex dokumentációját (1992), kötetet szerkesztett Ruttkai Éva hagyatékából: Parancsolj, tündérkirálynőm! (1989). Jelentős színházi-muzeológiai munkát végez: a Ruttkai-, a Latinovits- és a Dajka-hagyaték gondozója, berendezte és működteti a Ruttkai-emlékszobát; egyik alapítója és titkára a Latinovits Baráti Körnek. Könyvei: Shakespeare-t olvasó Petőfi (1979); Emlékszem a röpülés boldogságára (Latinovits Z. összegyűjtött írásai, (1985); Ruttkai 1987); Latinovits (1988, ez utóbbiak életrajzi fotóalbumok).