Szilágyi Aladár, szilágysomlyói

(Kaposvár, 1868. márc. 24.–Bp., 1955. jún. 22.): színész, id. Szilágyi Béla fia. Már gyerekkorától szerepelhetett apja társulataiban, pl. 1876-ban Székesfehérvárt. Népszínházi szerződés után 1891 őszén Deréki Antalhoz szerződött, és vele járta be Erdély nagyobb városait (Brassó, Csíkszereda). Ezután Bokody Antal (1893–94), Monori Sándor (1894–95), Halmay Imre (1895–96) társ.-ánál volt tag. 1900-tól 1906-ig Makó Lajos társ.-ában játszott. Következő hosszabb szerződése 1914–1921 között Szeged városához kötötte, ahol végül 1923-tól 1931-ig, nyugdíjaztatásáig volt a társ. tagja. Sikeresen töltötte be az operettbuffó komikus szerepkörét. Később rendezést is bíztak rá. Olyan ősi színészdinasztia halt ki vele, amely még rokonságban állott Kelemen Lászlóval, Szilágyi Pállal, Bulyovszkyné Szilágyi Lillával. Bár tehetsége kisebb volt, mint elődeié, de a gyakorlat, a családi hagyományok a vidék kedvelt művészévé tették. F.Sz. Bence (Kálmán I.: Tatárjárás); Peták (Csepreghy F.: A piros bugyelláris); Gonosz Pista (Tóth E.: A falu rossza); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Márton (Szigligeti E.: Csikós).

M.A. 1896–97: Fekete Béla; 1897–98: Kiss Pál; 1898–1900: Bokody Antal; 1899–1901: Temesvár–Buda; 1902–05: Debrecen; 1905–06: Szeged; 1908–09: Kövessy Albert; 1909–1912: Szilágyi Dezső; 1913–14: Könyves Jenő; 1922–23: Kecskemét.