Szabó István, ifj.

(Kikinda, 1937. okt. 10.–Szabadka, 1984. júl. 11.): színész, rendező, színházigazgató. Színészként kezdte pályáját a Szabadkai Népszínházban, amelynek szülei – Szabó István és Szabó Cseh Mária – alapító tagjai voltak. Rendezést később tanult Belgrádban a pszichológiai iskola kiváló képviselőjénél, Hugo Klajnnál. Diplomamunkája Eugene O’Neill Hosszú út az éjszakába c. darabja volt. Ezután a Szabadkai Népszínház főrend.-je lett, majd néhány évig a m. társ. ig.-ja. Szabadkán kívül rendezett az Újvidéki Színházban, a gyulai Várszínházban, Szegeden és Marosvásárhelyen is. F.R. Sartre: Piszkos kezek; Tamási Á.: Énekes madár; Tóth F.: Jób; Nušić: Gyászoló család; Csehov: Sirály; Németh L.: Villámfénynél; Majtényi M.: A száműzött; Dürrenmatt: Angyal szállt le Babilonba; Kopreczky L.: Don Juan utolsó kalandja; Remenyik Zs.: Blőse úrék mindenkinek tartoznak; Krleža: Út a paradicsomba; Szophoklész: Antigoné; Sterija Popovic: A felfuvalkodott tökfej; Varga Z.: A tanítvány; Beckett: Godot-ra várva. – Ir. Gerold L.: Adalékok egy rendezői portréhoz (Magyar Szó, 1972).

ifj. SZABÓ ISTVÁN